Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Körmendy Lajos: Nemzetközi levéltári kapcsolatok Európában, 1981–1991 / 97–109. o.

108 Körmendy Lajos Egyéb területeken volt néhány figyelemre méltó kooperáció külföldi levéltárakkal. Említsük meg a Budapest Főváros Levéltárának korábban idézett két kiadványát, valamint magyar levéltárosok éveken keresztül folytatódó rendezési-segédletkészítési munkáját a kismartoni Burgenlandi Levéltárban, valamint számos együttműködést kiállítások rendezésénél az osztrák levéltárakkal. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ezek többnyire erősen személyhez kötöttek voltak, nem pedig tudatos politikának köszönhetők, tehát ha az illető személyek eltávoztak, a nemzetközi aktivitás is megszűnt. A fentiekből — azt hiszem — egyértelműen kitűnik, hogy a nyolcvanas években a magyar levéltárak — a feltárásokat és a mikrofilmgyarapítást kivéve — a nemzetközi élet perifériájára sodródtak, és elszigeteltségük mára már állandósult. Ha a 2. és a 3. fejezetnél felsorolt okokat, tényezőket hazánkra vetítjük, részben összefoglalva a jelen fejezetben már kifejtetteket, az alábbi pontos és teljes diagnózist kaphatjuk. — A magyar levéltárak nemzetközi kapcsolataiban is meghatározók voltak a történelmi okok, ez legjobban a hungarika-kutatásoknál látható, de említhetjük a bécsi magyar delegátus meghatározó szerepét is. — A hagyományok — a feltárásokat és mikrofilmgyarapítást kivéve — nem kedveztek a külföldi kapcsolatoknak. A levéltáros-történész mentalitás még ma is alapvetően jellemző a szakmára, elég nagy identitászavart okozva —, elég csak a Levéltári Szemle hasábjain lezajlott ilyen témájú vitára utalni.

11 — Nemigen lehet olyan élenjáró országnak tekinteni hazánkat, amely sok külföldi látogatót vonzaná. Ugyanakkor, az előzőekben ismertetett elzárkózás miatt csak csekély érdeklődés mutatkozott a külföldi tapasztalatok megismerése iránt. — A politikai körülmények egy kissé bővebb ismertetést kívánnak. Mint ahogy az jellemző volt az élet egyéb területein is, a politika befolyása fokozatosan gyengült az évtized folyamán. Volt egy-két „szent tehén'', mint például a szocialista országok együttműködése, de ezt Magyarországon senki sem vette komolyan. A politika sokkal inkább közvetetten befolyásolta, méghozzá negatív irányban a magyar levéltárak nemzetközi kapcsolatait: mivel a szakma megbecsülése szinte a nullával volt egyenlő, ennek megfelelő volt az anyagi elismerés is. Évről-évre harcot kellett folytatni, hogy legalább egy (!) nyugati út finanszírozható legyen a minisztériumi büdzséből, s ezt a bővebben csordogáló, zömmel hungarika-kutatásokra fordított ösztöndíjak sem pótolták. — A külföldi kapcsolatokban a centralizáció-decentralizáció egyidejűleg volt jelen. A hungarikautak, az ösztöndíjak elosztása, a mikrofilmesére szervezése szinte teljesen centralizált módon történt. Viszont a megyei és a szaklevéltárak 1969 óta jellemző önállósága is tiszteleteben tartatott, mert a központ (Levéltári Osztály, Országos Levéltár) nem gátolta önálló együttműködésüket külföldi levéltárakkal. (Például a nyugati megyék részvétele a ,,morgensdorfi" regionális szervezetben, vagy Csongrád és Baranya megyék bilaterális kapcsolatai jugoszláviai testvérintézményekkel.) — Ismét csak a feltárásokat és mikrofilmgyarapítást leszámítva nem volt Magyarországon olyan szakmai koncepció, ami alapján a nemzetközi kapcsolatok szervezhetők lettek volna. * A szocializmus illúziójának széthullása után a magyar levéltárak is Nyugat felé orientálódtak, a fölzárkózás igénye megfogalmazódott. Nyilvánvaló, hogy ez csak akkor lesz lehetséges, ha képessé válunk tanulni és a tanultakat hasznosítani. Ehhez azonban sok mindent meg kell változtatni, ami viszont a kilencvenes évek levéltárosainak feladata lesz. 11 Lásd a Levéltári Szemle 1986-os és 1987-es évfolyamait.