Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Dóka Klára: Beke Margit: Esztergomi kanonokok (1900–1985). (Dissertationes Hungariae ex historia ecclesiae, Tomus X.) Unteraching, 1989 / 160–162. o.

Irodalom 161 nagyjelentőségű. A káptalani levéltárak a magyarországi iratanyagnak fontos részét képezik melyekben középkori oklevelek, birtokigazgatási iratok, sőt az országos politikai eseményekkel (pl. országgyűlésekkel) kapcsolatos dokumentumok is találhatók. E levéltárak rendezése, a segédletek elkészítése még a jövő feladata, de az ilyen és hasonló kutatások jól segítik az eligazodást és az alapvető összefüggések feltárását. Másik levéltári vonatkozás az, hogy az alacsonyabb rangú kanonokok (szertartók) kezelték az érsekség és káptalan levéltárát, és közülük kerültek ki a Keresztény Múzeum és a Bibliotheca prefektusai (elöljárói). Az „Esztergomi kanonokok (1900—1985)" című kötet összeállításánál Beké Margit igen alapos munkát végzett. Külön érdeme, hogy stílusa közérthető, a speciális egyházi kifejezéseket megmagyarázza, így munkája érdekes olvasmány a teológiai végzettséggel nem rendelkezők számára is. A szerző adatgyűjtéskor igen széles forrásbázist használt. Számba vette a Primási Levéltár vonatkozó főbb kategóriáit (iratcsoportjait), melyek közül az ún. káptalani iratok (Cat. 15.), apáti, préposti kinevezések (Cat. 16.), személyi iratok és végrendeletek (Cat. 23.), iskolákra, egyházi cenzúrára vonatkozó iratok (Cat. 44.) érdemelnek említést. Átnézte a Főkáptalani Levéltárban őrzött személyi hagyatékokat és speciális összeírásokat, valamint a rendelkezésre álló kiadott schematizmusokat és különféle feldolgozásokat. Rövid bevezetőben részletesen megvizsgálja a káptalan egyre csökkenő szerepét az egyházi szervezetben, az 1920 után bekövetkezett területi és egyéb változásokat, és áttekinti, mik a kanonokok feladatai az utóbbi évtizedekben. Foglalkozik a káptalan hierarchikus felépítésével, belső életével, gazdálkodásával. Összesen 112 kanonok életútját foglalja össze, akik között szerepelnek ma élő személyek is. A leírásokat követően pontosan megjelöli forrásait, és teljes bibliográfiát ad az illető kanonokok nyomtatásban megjelent vagy legalább engedélyezett munkáiról A kötetben szereplők közül hét személy lett megyéspüspök, egyikük — Csernoch János — mint esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása. Az életutak leírásánál levéltári szempontból is találkozunk néhány érdekes adalékkal. A 112 kanonok közül 12 fő volt hosszabb-rövidebb ideig levéltáros, és kb. 1/4 részük látott el titkári feladatokat. Megfigyelhetjük, hogy egy-egy személy csak néhány évig töltötte be a levéltárosi (és szertartói) tisztet. Az utóbbi évtizedekig ugyanis a levéltári feladatok csak az őrzésre korlátozódtak, kutatási eredményekkel, levéltári feldolgozással csupán elvétve találkozunk. Külön levéltárost az érsekségen csak az 1920-as évektől alkalmaztak rendszeresen, amikor egy-egy kanonok már csak prefektusként tevékenykedett. Nézzünk néhány érdekesebb személyt! Csernoch János 1880—1881-ben töltötte be a szertartói és levéltárosi tisztet. Rajner Lajost, aki kutatással is foglalkozott, Simor János érsek 1874-ben nevezte ki e feladatra. Rajner munkái között legfontosabb ,,A püspöki székek betöltésének története, különös tekintettel Magyarországra" című (1. kötet), amely 1901-ben Esztergomban jelent meg, de sajnos torzóban maradt. Utódja 1875-ben a levéltárban Maszlaghy Ferenc lett, aki viszonylag hosszú ideig, öt évig viselte ezt a címet. Működése idején rendezte és jegyzékelte a levéltárban őrzött egyházlátogatási jegy zőkönyvekete, és nyomtatásban is megjelent jegyzéket készített a primási képtárban található festményekről. Meszlényi Zoltán 1917-től volt levéltáros, és elsősorban jogi munkáival tűnt ki (pl. „A kánonjogi tanulmányok fontossága. Pécs, 1930", „Házasságjog. Az egyházi törvénykönyv vonatkozó kánonjainak fordítása. Esztergom, 1927."). Végül érdemes megemlíteni Lepold Antalt, aki 1929-től a történeti gyűjtemények prefektusaként működött, és a közművelődés lelkes előmozdítója volt. Összegyűjtötte és kiadta Esztergom régi látképeit, útikalauzt készített a városról, leltározta a kincstárat, egyik munkatársa volt az 1927-ben megjelent Katolikus Almanachnak (Gerevich Tiborral és Zsembery Istvánnal).