Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Fallenbüchl Zoltán: A XVIII. századi magyar archontológia / 3–21. o.
A XVIII, századi magyar archontológia 1 szagos Levéltár saját kiadványaként megjelenteti. 15 Ez a megállapodás máig sem vesztette el érvényét. Ennek a megállapodásnak mindenesetre volt egy nehézsége is, amennyiben a feldolgozás periódus-határát kitolta 1780-ról, Mária Terézia halálának évétől, ameddig az eredeti gyűjtést terveztük és elvégeztük, a mostani történetírás által választóvonalként meghatározott 1790-es évig, II. József haláláig. Mivel éppen ez az az időszak, amikor a hivatalnokságban nagy változások mennek végbe, a létszám is igen megnő, és a forrásbázis is erősen változik, ez nem csekély munkatöbbletet jelentett; az ügy érdekében azonban e sorok írója vállalta ezt a munkát is. Az adatgyűjtés lezárását e cikk szerzője számára hátráltatta az őt 1974-től ért sorscsapások egész sora. Ennek ellenére a tervbe vett kötet legnagyobb részének archontológiai táblázatai (a birtokigazgatást leszámítva) teljesen elkészültek, nagy részének (Kancellária, Kamara alatti hivatalok) táblázatai már le is vannak gépelve. Az egyes személyek működésére vonatkozó adatokat, az életrajzokat egy, a munka több mint két évtizede alatt létrejött, mintegy százezer cédulára terjedő betűrendes katalógus tartalmazza, hivatali intézményenként újrakezdődő névsorokkal. Azáltal, hogy a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának Történeti-statisztikai Kutatócsoportja — mely e sorok írója számára a hivatali kutatóidőkedvezményhez a támogatást adta — a népesedési adatok kigyűjtését szorgalmazta, lehetővé vált az is, hogy a hivatalnokok demográfiai (házassági, halálozási, gyermeklétszám stb.) rekonstrukciója is megtörténhessen. Mindemellett e sorok írójának, hivatalbeli adminisztratív könyvtári munkája mellett még egyéb tudományos és irodalmi tevékenységet is kellett végeznie, mely részint az egzisztenciális körülményék megkönnyítését, részint pedig a heti egynapos kutatóidő-kedvezmény megtarthatását szolgálta. Ilyen adottságok mellett válik érthetővé az archontológia elkészülési menetének vontatottsága. A Magyar (Pozsonyi) Kamara archontológiája, mint módszertani kísérlet Mikor e cikk írója 1962-ben az archontológiai munkát elkezdte, lényegében semmilyen előzményre sem támaszkodhatott. Archontológiai szakirodalom, amelyet felhasználhatott volna, nem állt rendelkezésre. Szakmai támogatásban sem részesült, mivel a levéltáros körök csak utóbb, mikor már első publikációjával megjelent, figyeltek fel rá. így a munkamódszert neki magának kellett kikísérleteznie. Az egyetlen metodológiai minta, Ember Győzőnek a Helytartótanács tisztviselőiről készített összeállítása volt, amely legnagyobbrészt tiszti címtárak alapján készült. Bár a cikkíró az Országos Széchényi Könyvtárban, tehát e források lelőhelyén dolgozott, egy — régen elkövetett — katalogizálási hiba 16 következtében a tiszticímtáras kalendáriumok hézagtalan meglétéről csak későn szerzett tudomást, akkor, amikor a gyűjtőmunka már javában folyt. Ez, és a belső kölcsönzés tekintetében támasztott ismételt korlátozások nem járultak hozzá a munka ésszerűen gyors lebonyolításához. Az első kamarái tanulmány elkészítésénél, amely 1962 és 1965 közt zajlott le, egy homogén forrásanyag állt rendelkezésre. Ez a Széchényi Könyvtár Kézirattárában Fol. Lat. 15 1044/73 OL. sz. A leadási határidőre nézve nem történt megállapodás, mivel a munkálat akkor még csak gyűjtési stádiumban volt. 16 A Calendarium Jaurinense és a Calendarium Tyrnaviense a szakkatalógusban nem szerepeltek a tiszti címtárak címszónál, hanem csak az (irodalmi) almanachok közt, ahova egyébként tartalmuk alapján ÍJ tartoznak — de nemcsak oda, hanem a tiszti címtárak közé is. Ez a kis katalogizálási figyelmetlenség sok hónapos munkatöbbletet okozott.
