Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: A magyar királyi pozsonyi kamara zárszámadása 1542-ben / 63–143. o.

64 Az 1494/95. évi kötet szerkezete — lett légyen anyaga akár számadás, akár csak kimutatás — sokban megegyezik az I. Ferdinánd uralkodása alatt évente rendszeresen készült zárszámadásokéval, amelyeket a pozsonyi magyar kamara valószínűleg a bécsi udvari kamarán át küldött fel az uralkodóhoz, és ezen az úton kapott vissza. Számomra meglepő volt, hogy a pozsonyi magyar kamara más néven és eltérő szervezettel, egyebekben azonban a korábbi kincstartóság ügymenetét szinte teljesen megtartva végezte munkáját. • * Jellemző a magyarországi történetírásra, hogy a Mohács előttről összesen 3 példányban — kettő csak töredékesen — fennmaradt, kincstartósági adatokat tartalmazó kötetet, amelyről kétségtelenül megállapítani nem is lehetett, hogy számadások-e, avagy kimutatások, nemcsak publikálták, hanem fel is dolgozták, tanulmányokat jelentettek meg róluk. A Mohács utáni időkből ezzel szemben, ha nem is hiánytalanul, de a korábbiaknál jóval nagyobb számban fennmaradt kamarai számadásokkal történészeink jóformán nem is törődtek, szinte tudomást sem vettek róluk. Érdeklődésüket elsősorban a politika, a háborúk és a vallás kérdései kötötték le. Pedig a kamarai számadások történeti forrásértéke úgyszólván felbecsülhetetlen. Nemcsak az állami pénzügyek, az államgazdaság, hanem a történet sok más területének is elsőrendű forrásai, a politikai, gazdasági, társadalmi és művelődéstörténetnek egyaránt. Szinte érthetetlen, hogy ez ideig egyetlenegy sem került közülük kiadásra, adataikat is csak kevesen használták fel. Értéküket növelhette volna, hogy évről-évre rendszeresen elkészültek, felülvizsgálatra kerültek. A bécsi udvari kamara és legfelsőbb szinten az uralkodó jóváhagyása után, a kamara irattára, majd amikor már leváltára is volt a kamarának, megőrzésre az vette át őket. További sorsukat az irat- és levéltári helyhiány pecsételte meg. Hivatali értéküket elvesztvén, túlnyomó többségüket a XIX. század első felében kiselejtezték. Történelmi értékükkel a kamara nem törődött. Közülük csak néhány maradt a kamarában, vagy került kiselejtezetten hozzáértő magángyűjtők kezébe, akik megmentették őket. Az ő hagyatékukból jutottak a Nemzeti Múzeum kézirat-, majd levéltárán keresztül, remélhetőleg már véglegesen az őket megillető helyre, a Magyar Országos Levéltárba. Levéltárosi munkám során megismervén a kamarai számadások jelentőségét, felkutattam a XVL és XVII. századból, valamint a XVIII. század elejéről fennmaradtakat, mégpedig nemcsak a pozsonyi kamara, hanem a később szervezett, változatos sorsú felsőmagyarországi, általában szepesinek vagy kassainak is nevezett kamara elszámolásait is. Ugy véltem, hogy mindezek a számadások kiadásra érdemesek. E nézettel a kiadás dolgában dönteni illetékes szervek egyetértettek. A kiadás előkészítését megszerveztem, ahhoz hozzáfogtam.

2 A Magyar Országos Levéltár a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatását is biztosította. A többkötetes kiadvány első kötetébe az I. Ferdinánd uralkodásának idejéből megmaradt pozsonyi kamarai számadásokat szántam. Fentebb említett tanulmányomban azt írtam, hogy I. Ferdinánd 1526 és 1564 közötti uralkodásának 38 évéből 9 számadást ismerünk, 2 A gazdaságtörténészek Budapesten ülésező nemzetközi kongresszusa tiszteletére szentelt „Századok" kötetben „A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555—1562" címen tanulmányt írtam. 1982. 3. szám. — E tanulmány „Einnahmen und Ausgaben der Ungarischen Königlichen Kammar in den Jahren 1555—1562" címen németül is megjelent. „Acta Historica Academiae Scientiarum Hungáriáé. 28. 1982." Ember Győző