Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.
XIII. számdi oklevelek diplomatikai vizsgálata 59 1236—1260 között a kialakulás állapotában volt, a fogalmazási egyezések oka a jegyző individualitásában kereshető. 1241 előtt egy jegyző működése feltételezhető, az 1236-i oklevél bizonyítja ezt, a másik 1243—1251, a harmadik 1253—1260 között. Valamennyi fennmaradt eredetit más kéz írta. Az SzlD n-ben kiadott három oklevelén kívül (ezekből egy elveszett, egy hamisítvány) és tekintettel a váci püspökség és káptalan töredékesen fennmaradt anyagára, az elemzés kiszélesítéséhez csak három további chirografált eredetit vontunk be, 152 amelyeknek mindegyikét más kéz írta. A fogalmazat részletes vizsgsálatából nem következtethetünk állandó jegyzőre. Mégis kimondható az a gondolat, hogy 1237—1260 között megtalálható az oklevelek fogalmazásának intézményes folyamatossága, amely az általános adresse-nek az intitulatio elé helyezésében, a corroboratio-ban pedig a chirografálás megemlítésében, 153 a káptalan méltóságviselőinek a dátum (évszám) elé helyezésében nyilvánul meg. 154 A hét oklevélből, amelynek kiadója vagy társkiadója 1245—1260 között Mátyás szepesi prépost és Albert szepesi apát volt, csak három maradt fenn teljes szövegben. 155 A négy elveszett oklevél alapján konkrétabb eredményre lehet jutni, mint a teljes szövegűek alapján. Mátyás prépost és Detre zólyomi ispán, valamint a prépost (1258) és 1260-i elveszett okleveleinek határjárását 156 talán ugyanaz a jegyző fogalmazta, akit elsősorban a prépost környezetében kell keresnünk. Az 1245—1260 közötti időszakra vonatkozólag a Szepességen csak az oklevéladó működés kezdetéről beszélhetünk. A hét oklevélből, amelynek kiadója vagy társkiadója íjászéi prépost volt, csak egy maradt fenn teljes szövegében, és talán az is néhány évtizeddel későbbi hamisítvány. 157 A fennmaradt határjárások szövegei közül csak kettő alkalmaz hasonló fogalmazást, aminek a fogalmazó azonossága lehet az oka. 158 A sági premontrei konvent hiteleshelyi működéséből csak két oklevél maradt fenn 1255-ből és 1257-ből, 159 amelyeknek formulás részei stilisztikailag különböznek. Az a tény, hogy az első oklevelet a prépost, a másodikat a konvent pecsétjével erősítették meg, azt bizonyítja, hogy az oklevéladó-működés kezdeteivel van dolgunk. A turócipremontrei konvent hiteleshelyi működésére 1260 előtt nincs bizonyítékunk, mert az 1251. július 10. előtt, ill. 1258. január 15. előtt kelt két elveszett oklevelet a prépost és a konvent saját ügyében bocsájtotta ki. 160 Az 1251, évi határjárást ugyanazon jegyző munkájának tarthatjuk, aki valószínűleg ebben az oklevélben a határt is leírta (a határjárást Ivánka fia András és Jakó fia Mihály végezte), úgyhogy a turóci prépostnak (konventnek) már ekkor volt jegyzője. A garamszentbenedeki apáttól és konvettől 1235—1260 közöttről egyetlen oklevél sem maradt fenn, bár 1235 előtti diplomatikai működését ismerjük. 161 Más intézmények oklevéladó működéséből azonban kiderül, hogy mintegy öt, az 1236, 1246,1251, 1253. és 1256. évekből való oklevelet a garamszentbenedeki konvent készített el, mint aki az oklevelet kapta. 162 152 Uo. 454*, 182 + . 19. A váci káptalan (V) további oklevelei: VI: 1237, ÁUO VH. 29. szám; V2: 1256, HO VIII. 54. szám; V3: ÁUO VH. 381. szám. 153 „litteras presentes alphabeto bipartitas et sigilli nostri munimine roboratas concessimus indulgendas" V2 és V3. szám. 154 Nem tisztázható, hogy itt véletlen egyezésről van-e szó, amely elrontja a szélesebb alapon végrehajtott elemzést. 1 55 CDS1 0. 194, 341*, 586, 589*, 649*, 622 (DF ?), 197*, 549* szám. 156 Uo. 598* és 649* szám. » 7 CDS1 D. 127*, 145 ++ , 191*, 249*(?), 277*. 341*, 365* szám. 158 i/o. a 87. szám alatti jelentést a 130. számban, és a 127. számút a 192. számban. 139 Uo. 648 és 601. szám. 160 Uo. 368*, 588*; vö. még a 257-258. számot a 370. számban. 161 CDS1 1. a 223. szám a 283. számban, a 306. szám a 397. számban. 162 CDS1 n.19, 234, 380, 434, 555. szám.
