Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Jászay Magda: Egy humanista szemben Mátyás királlyal : Callimachus Experiens / 23–41. o.

nista kellemesen töltötte idejét abban a városban, amelyet már jól ismert és ahol — egy kereskedő ősére hivatkozva — szívesen vallotta magát velencei polgárnak. Felújította régi kapcsolatait, és új barátságokat kötött, elsősorban a hozzá hasonló érdeklődésű művelt körökben. Maga tesz említést egy, a házában rendezett összejövetelről, ahol a humanizmus jeles művelői — köztük Emiliano Cimbriaco költő, Giorgio Válla történetíró, Ermolao Barbara filozófus és jogtudós és mások a kor szokása szerint elmélyült vitát folytattak az ékesszólás művészetéről.

41 Kétségkívül ismerősei köréhez tartozott Sabellico — valódi nevén Marcantonio Cocco —, a velencei köztársaság hivatalos történetírója is, aki vele egyidőben volt Pomponio Leto római akadémiájának tagja, és hozzá hasonlóan ott vette fel írói nevét. De ápolhatta a kapcsolatokat a velencei tanács befolyásos tagjaival is; erre utal a szenátus különösen meleghangú válasza, mikor Callimachus, hiába várva a híreket Konstantinápolyból, minthogy Velence megbízottja elutazott onnan, szeptember 5-én búcsút vett, hogy visszatérjen Lengyelországba. Dicsérik annyiszor kimutatott hűségét és odaadását, ami méltóvá teszi, hogy igazi velenceinek tekintsék. Megköszönik bizalmas közléseit, biztosítva, hogy ezáltal még jobban kiérdemelte szeretetüket, és kérik, hogy hazatérve továbbra is tartsa meg jó szokását, és tájékoztassa őket mindenről, amit érdekesnek tart számukra.

42 Mindez talán némi elégtételül szolgált, hogy kárpótolja Kázmér megbízottját küldetése sikertelenségéért. A rákövetkező évben a lengyel király úgy döntött, hogy kétéves fegyverszünetet köt a szultánnal; a megállapodás rögzítésére ugyancsak Callimachus utazott a török fővárosba.

43 Az olasz humanista 1486-os körmönfont, de életképtelennek bizonyult elképzelése: Mátyás leverésével jutni el egy háromhatalmi összefogáshoz a török megtámadására, ezzel lekerült a napirendről, sőt úgy látszik, szerzőjét éles bírálatok is érték küldetése miatt. Mindamellett ennek több mint két hónapos velencei tartózkodása ha diplomáciailag nem is, irodalmi téren eredményes volt: ott készült ,,Trialogus"a mellett indítékot adott Attiláról szóló rövid életrajzának megírásához, amely tartós sikernek bizonyult: a XVI. században nyolc kiadást ért meg.

44 A humanista kultúrában az életrajz divatos műfajjá vált: a kor hős-kultusza Plutarkhosz példáját követve szívesen elevenítette fel a régi idők nagyjainak eszményített alakját és emlékezetes tetteit. A történetírás pedig a görög-római világ mellett különös érdeklődéssel fordult a hunok, a népvándorlás legelsöprőbb hatású szereplői felé, hiszen fejedelmük, Attila rövid pályafutása egész Európára rányomta bélyegét, a Duna-medencétől a balkáni KeletRómai Birodalomig, a germán területektől Galliáig és az Ibériai-félszigetig, Dalmáciától Isztrián át Itáliáig. Emléke fennmaradt és tovább élt a néphagyományban és költészetben, a mondákban és a vallásos legendákban; a hiteles források szűkszavú adatai mesés elemekkel vagy képzelet szülte részletekkel gazdagodtak, emberfelettien félelmetes, sorsdöntő hatalmú jelenséggé növelve a hun fejedelem alakját. Ezek a stilizált Attila-ábrázolások különböző megvilágításban mutatták be hősüket: míg a germánok lakta területeken, ahol a népesség behódolt a hunoknak és hűbéresi viszonyban, hadjárataikban gyakran szövetségesként élt mellettük, a nagyhatalmú fejedelem úgy került be a Heldenbuch-ba, a Niebelung-gyűrű énekeibe és a mondavilág más termékeibe, mint fényes, vendégszerető, igazságos, harcban bátor és alapjában emberséges uralkodó, aki egy sorba állítható a múlt nagy vezéralakjaival, a francia és olasz nyelvterületen, ahol a lakosság emlékezetében kitörölhetetlen rémképeket hagyott a pusztító viharként végigsöprő barbár betörés, Attila úgy jelent meg a főként vallásos ihletésű költői hagyományban, mint vérszomjas tömeggyilkos, „Isten ostora", akit a 41 Callimachus: i.m. 112. 42 MDE, m. 178—79. 43 Zeissberg: Kleinere Geschichtsquellen, i.m. 67. 44 Kardos: i.m. 28. 34 Jászay Magda