Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Jászay Magda: Egy humanista szemben Mátyás királlyal : Callimachus Experiens / 23–41. o.

32 Jásmy Magda mélhetett segítséget Mátyástól a fenyegető oszmán betörés ellen, 1485-ben ünnepélyes hűségesküt tett a lengyel királynak, aki 3000 lovast adott melléje a benyomuló ellenség kiszorítására.

34 Rövidesen azonban Kázmér is a Mátyáséhoz hasonló válaszút elé került, mikor az egyiptomi szultánnal viszályba keveredett Bajazid békeajánlattal fordult hozzá. Most érkezett el Callimachus órája, hogy megkísérelje megvalósítani dédelgetett tervét: Velence bevonását közös török elleni háborúba. Ahogy maga írja visszaemlékezéseiben,

35 a dönteni nem tudó királynak azt javasolta, kérjék fel békeközvetítésre a Portánál Szent Márk Köztársaságát, mert — nézete szerint — szavának nagy súlya van Konstantinápolyban; így remény volna rá, hogy az alkudozások során vissza tudják szerezni az 1484—

es elfoglalt Kiliját és Moncastrot. Ha pedig a megegyezés ilyen alapon nem sikerülne, rá kellene bírni a Signoriát, hogy a szultán ellen a háborút a lengyelek oldalán újra kezdje. Mikor azonban maga ajánlkozott a kevés sikerrel kecsegtető küldetésre, inkább légvárakra, mint a helyzet józan megítélésére alapozta reményét, hogy a tizenhatéves küzdelemben kimerült kereskedőállamot súlyos áldozatok árán elnyert békéje feladására indíthatja a hatalmas oszmán birodalom ellen. Célját legjobban kerülő úton vélte elérni: ha a császári diplomácia súlyát veti latba az óvatos Signoria meggyőzésére. Elgondolása szerint a velenceiek könnyebben hajlottak volna a hadba lépésre, ha Frigyes és mögötte a német birodalom is melléjük áll a törökkel szemben. Ehhez azonban előbb a magyar királlyal egyre folyó ausztriai háborút kellett volna felszámolni, amely éppen 1485-ben látványos diadalhoz: Bécs elfoglalásához vezetett. A Velencébe induló Callimachus két másik lengyel követ: Ioannes Targoviski püspök és Rafael Lesnovski kíséretében tehát 1486 nyarán előbb a Kölnben tartózkodó császárhoz vette útját, hogy rávegye, adjon melléje követeket, akik a dogé kormányának szövetséget kínáljanak az egyre kényelmetlenebbé váló Corvin Mátyás megfékezésére. Azt képzelte, hogyha Velence is ellene fordul, a király vagy meghátrál és lemond további hódító háborújáról, vagy vereséget szenved a kettős támadótól. Nehéz megmondani — vélekedik utólag — melyik eset lett volna előnyösebb, , .minthogy az ő megbékélésével a kereszténység ügye erősebb, kiküszöbölésével viszont sokkal nyugodtabb lett volna és akár az egyik, akár a másik igen hathatósnak tűnt a velenceiek hadba lépésének előmozdítására a törökök ellen". Callimachus arra épített, hogy a magyar király és a tengeri köztársaság viszonya az utóbbi években igen feszültté vált, részben Mátyás olaszországi politikája következtében, ahol Velencével szemben nápolyi és ferrarai rokonait támogatta diplomáciailag^ részben a horvát—dalmát tengerpart vidékén rendszeresen felbukkanó határkonfliktusok miatt. 1480 elején a feszültség kirobbanással fenyegetett, mikor Frangepán János, Veglia sziget ura és a király viszálya során Velence az előbbit védelmébe vette, majd régi felségjogára hivatkozva maga vette birtokába a szigetet. De mindkét fél óvakodott a fegyveres összecsapástól és helyette az ellentétek elsimítását választotta, békéltető követségeket menesztve egymáshoz. Ám ezek az ellentétek a császárt azzal a reménnyel biztatták, hogy végül sikerül a köztársaságot maga mellé állítania és szövetségre bírnia ellenségével szemben. Azt remélte, hogy ebben az esetben a lengyel király is csatlakozik hozzájuk, és együttes erővel rövid idő alatt visszaszoríthatják az aggasztóan terjeszkedő magyar uralkodót. Kázmér küldöttei azonban a velencei tanács előtt óvatosan csak arra szorítkoztak, hogy a köztársaság tekintélyére hivatkozva közvetítését kérjék a Portánál egy Lengyelországra kedvező békekötés érdekében; a magyar király ellen irányuló javaslatok előadását a császár és fia Miksa, frissen megválasztott római király követeinek engedték át. És a küldöttség vezetője, Johann Hinderbach trentói püspök valóban minden tőle telhetőt megtett, hogy a Signoriát Corvin Mátyás ellen hangolja; hogy célt érjen, sajátos és merész okfejtéssel arról igyekezett meggyőzni 34 Teleki: i.m. V. 324.; Zeissberg: i.m. 366. 35 Callimachus: i.m. 80.