Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - KRÓNIKA - Vörös Károly: Padányi Gulyás Gyuláné (1917–1988) / 202–203. o.

• 202 Krónika rozatának egyik legjobban sikerült, módszertanilag példamutató kötete. — A Hóman-szerkesztette, ,A magyar történetírás új útjai" c. kötetben jelent meg „A népiség története" (1930). Ebben azt fejti ki, mit ért „népiségtörténet" alatt, miért van halaszthatatlanul szükség ennek ez eddig tökéletesen elhanyagolt történetírási ágnak művelésére. — A patrimoniális királyság, (1933). — A türelmi rendelet, (1939). Ez a magyarországi protestantizmus története egyik rendkívül fontos epizódjának kiváló feldolgozása. A Zsigmond-kori Oklevéltár, I. (1951), H/1. (1956), D/2. (1958). — A Thuróczy krónika és forrásai (1967), — Zsigmond király uralma Magyarországon, (1984). Végül szólnunk kell Mályusz Elemérről, az iskolateremtő professzorról. Már fiatalon célul tűzte ki, hogy az egész történelmi Magyarország középkori fold- és néprajzát elkészítteti. Erre persze egy ember nem vállalkozhatii, csak ha munkatársak serege segíti. Két sorozatot indított: az elsőben már ismert nevű történészek készítik el egyegy megye népiségtörténeti monográfiáját. Két megye leírása készült el: Szabó István: Ugocsa megye, és Ha Bálint: Gömör megye c. művei. Utóbbi négykötetes, s ebből három kötet 1945 után látott napvilágot. A másik, némileg szerényebb sorozatot tanítványai készítették. Elkészült két felvidéki megye és hat kelet-magyarországi, illetve erdélyi megye (ill. kiváltságos kerület), továbbá egy nagy uradalom népiség- és településtörténeti monográfiája. Az 1945-ös változások megszakították a szép reményekkel indult sorozatok további folytatását. Az állam már nem támogatta ezt a munkát, sőt az ilyen kutatásra vállalkozó történész üldözésnek is kitette volna magát. így tehát a régi Magyarország föld- és néprajza félúton elakadt. Csak tíz év adatott meg neki, hogy a budapesti egyetemen tanítson, intézetet vezessen. Tanítványai a rajongásig szerették, bár nem volt könnyű nála vizsgázni, szerda délutáni szemináriumain jól szerepeim. Igen igényes volt, mind magával, mind tanítványaival szemben. De ugyanakkor — hogy csak példát említsek —, ha egy tanítványa disszertációját kiadásra érdemesnek tartotta, maga járt el az illetékes hivatalokban, hogy a kiadásra szükséges összeget megszerezze. Hogyan is tudta volna a szegény diák a rendkívül magas nyomdai számlát kifizetni! Egyengette tanítványai elhelyezését, s figyelemmel kísérte későbbi pályájukat is. Ami a legmaradandóbb: történetírói munkái. Tisztelőinek, tanítványainak hatalmas tömege kísérte ki utolsó útjára, a temetőbe. Akik ott voltunk, éreztük, a magyar szellemi életnek óriását helyezzük nyughelyére. Bélay Vilmos PADÁNYI GULYÁS GYULÁNÉ (1917-1988) 1988. február 2-án elhunyt Radányi Gulyás Gyuláné, Walleshausen Éva, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott levéltárosa. 1917 novemberében született, alkalmazotti-értelmiségi családból: apja a Magyar Tógazdaságok Rt. gazdatisztje volt, hosszú betegeskedés után 1944-ben ment nyugdíjba. A fiatal lány 1936-ban kitüntetéssel érettségizik, de családjának anyagi helyzete nem engedi meg a továbbtanulást, melyre pedig egész alkata: képességei és igényei is mintegy predesztinálják. így marad kiútnak a gép- és gyorsírás megtanulása (amelyből 1938-ra szerez képesítést) és az elhelyezés szüntelen kísérletei. 1939-től végül állást kap: CsUléry Andrásnak, akkor hírhedt szélsőjobboldali várospolitikusnak lesz magántitkárnője (mindössze egy évig, ám ez tehertételként kíséri végig a háborút követő korszak legnehezebb évein). 1940-ben végre a fővárosnál kap egyelőre közigazgatási napidíjasi állást. Az intelligens és ambiciózus hivatalnokot, az ügyes és lelkiismeretes adminisztrátort szívesen alkalmazzák az igazgatás egyre lényegesebb pontjain: az elnöki, majd a kulturális osztály után alpolgármesteri és a polgármesteri, majd a törvényhatósági elnöki hivatalban, később az Országos Nemzeti Bizottságban, ezután a Függetlenségi Népfront titkárságán — itt már könyvtártiszti, majd könyvtár-főtiszti besorolásban. 1949 őszén helyezik át a Fővárosi Levéltárba tudományos segédkutató, majd segédlevéltárosi minőségben. 1958. január l-jén a Magyar Országos Levéltár státusában a Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztályára kap beosztást segédlevéltárosként, majd a levéltáros II., végül pedig a levéltáros I. kulcsszámú besorolásban. Feladatköre az 50-es évek óta nagyjából végig azonos: ellátja a Levéltári Közlemények és a Levéltári Szemle szerkesztőségi titkári teendőit, e levéltári sokszorosított kiadványok adminisztrálását és a levéltári osztály idegen nyelvű levelezését. Innen megy nyugdíjba 1975 december végén. Útját végig kísérte és jellemezte az igény egy teljesebb, minőségi életre. Sok szálból összetéve alakult ki ez az igény, de legjellegzetesebben ennek az életnek talán éppen legmindennapibb vonatkozásában vált megfigyelhetővé. Padányiné, ki tökéletes, mondhatni szenvedélyes gépíró volt, gyors- és gépíró versenyek sokszoros győztese, akinek számára ez a fizikailag nagyon is megerőltető és sokaknak monotonnak tűnő munka egyfajta alkalmat és örömöt is jelentett: valamit nemcsak gyorsan, hanem szépen, és gondosan is kiformálni. Ezt a tudását mindvégig nagy ambícióval fejlesztette. De ez az igényesség nyilvánult meg a fiatal lány szépirodalmi, újságírói kísérleteiben és a