Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - KRÓNIKA - P. Szigetváry Éva–Nyulásziné Straub Éva: Békekötések és nemzetközi szerződések : a Magyar Országos Levéltár időszaki házi kiállításának katalógusa, 1989. december 20-tól / 175–197. o.
Krónika 195 27. tárló 1. 1940. szeptember 27, Berlin Háromhatalmi Egyezmény Japán, Németország és Olaszország között A n. világháború kirobbanásakor Olaszország nem hadviselőnek nyilváníttatta magát. A gyors német sikerek és Franciaország várható összeomlása láttán azonban hirtelen fontossá vált számára a hadbalépés. Olaszország 1940. június 11-én megtámadta Franciaországot. A fasiszta hatalmak, Németország, Olaszország és Japán együttműködésüket 1940. szeptember 27-én az úgynevezett Háromhatalmi Egyezményben fonták szorosabbra. Az egyezményt Berlinben írták alá. A szövetség elsősorban Anglia és potenciális partnere, az Egyesült Államok, valamint a Szovjetunió ellen irányult. Célja nem a katonai együttműködés összehangolása volt, hanem a három hatalom érdekterületeinek meghatározása: Japán elismeri és elfogadja Németország és Olaszország vezetését Európa, Németország és Olaszország pedig Japán vezetését a nagy ázsiai térség új rendjének a kialakításában; katonai, politikai és gazdasági segítséget ígérnek egymásnak arra az esetre, ha a háborúba még be nem lépett hatalom valamelyiküket megtámadná. 1940. november 20-án a magyar, a német és az olasz külügyminiszter, valamint a berlini japán nagykövet Bécsben aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely kimondja Magyarország csatlakozását a szeptember 27-i Háromhatalmi Egyezményhez. (Csáky, Ribbentropp, Ciano, Kurusu) A Háromhatalmi Egyezményhez a következő országok csatlakoztak: Magyarország: a Bécsben 1940. november 20-án aláírt jegyzőkönyvben; Románia: a Berlinben 1940. november 23-án aláírt jegyzőkönyvben; Szlovákia: a Berlinben 1940. november 24-én aláírt jegyzőkönyvben; Horvátország: a Bécsben 1941. január 15-én aláírt jegyzőkönyvben; Bulgária: a Bécsben 1941. március 1-én aláírt jegyzőkönyvben; végül Jugoszlávia: a Bécsben 1941. március 25-én aláírt jegyzőkönyvben. K 70-1940—341 2. 1940. november 20., Bécs Magyarország csatlakozása a Háromhatalmi Egyezményhez 3. 1940. augusztus 30., Bécs A második bécsi döntés Döntőbírói határozat Ä Németország és Olaszország külügyminisztereinek vezetése alatti döntőbíróság a bécsi Belvederekastélyban hirdette ki döntőbírósági határozatát, — a második bécsi döntést, melynek értelmében ÉszakErdély a Székelyfölddel, Nagyváraddal és Kolozsvárral Magyarországhoz kerül 43.591 km 2 , 2.185.546 lakos, ebből magyar 1.123.216, azaz 51,4% (román 42,1%). Magyarország a második bécsi döntés áraként aláírta a döntőbírói határozattal azonos napon kelt magyar-német kisebbségi megállapodást, amely különleges jogokat biztosított a Volksbundnak. Ugyanilyen megállapodás aláírására kényszerítette a német kormány Romániát is, az ottani német kisebbségre vonatkozóan. Magyarország ezenkívül 1940. november 20-án elsőként csatlakozott a német—olasz—japán Háromhatalmi Egyezményhez, amelyhez 23-án csatlakozott Románia is. Az Egyesült Nemzetek a második bécsi döntőbírói ítéletet nem ismerték el. Az olasz kormány 1945. január 19-i nyilatkozatában megtagadta a fasiszta kormány hozzájárulását a második bécsi döntéshez. A Magyarországgal 1945. január 20-án kötött fegyverszüneti egyezmény 19. pontja, valamint az 1947. február 10-én kötött békeszerződés 2 cikke a döntőbírósági határozat rendelkezéseit semmiseknek és érvényteleneknek nyilvánította. A döntőbírói határozat jegyzőkönyve. Dd. — 66761—1940—T.572/4. másolat 4. 1940. október 2., Budapest A keleti és erdélyi országrész visszacsatolására vonatkozó törvényjavaslat. Gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István aláírásával. A Döntőbírói határozat értelmében a Románia és Magyarország közötti új határvonal leírása a következő: a határ Kötegyánnál kezdődik, Szalonta alatt megy északkelet felé, Váradlestől kissé keletre Hajó alatt, Telegd alatt vonul, onnan kissé délkelet felé kanyarodik Remetelórév alatt, innen kelet felé megy Zentelke és Nagykalota között. Innen tovább keletre vonul Gyalu, Kolozsvár, Kolos alatt, majd északkelet felé fordul, Szentgotthárd alatt kanyarodik ismét keletre. Közvetlenül Kecsed alatt vonulva Köbölkút felett egyenesen délre kanyarodik, Mezőbándot — amely visszajön — megkerüli. Innen ismét délkeletre kanyarodik Mezőkeresztúr, Nyárádtető alatt. Balavásár és Egrestő között megy a határ tovább Nagykend alatt. Innen egyenesen északra Székelykeresztúr és Kányád alá megy közvetlenül, Dálya, Darás, Somor és Felsőrákos alatt eléri az Olt folyót. Az Olt mentén dél felé fordulva Bölön alatt fordul ismét délkeletre, Élőpatak, Uzon, Nagypatak, Zágon alatt keleti irányban fut rá a történelmi határra. Innen északra fordulva a mai magyar—orosz határ sarkáig a régi történelmi határ lesz ismét az újonnan megállapított határ. K-A— XIV—1-11
