Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Fallenbüchl Zoltán: A XVIII. századi magyar archontológia / 3–21. o.

A XVIII. szäzpdi magyar archontológia 17 jára áll, hanem a magyar archontológiára egyáltalán — nemcsak a magyar történetírás segí­tésére, hanem forrásanyagunk biztosítására, nemzeti azonosságtudatunk erősítésére, kulturális külkapcsolataink erősítésére is alkalmas lenne. Még meglévő, de a történelem menete által mindenkor veszélyeztetett forrásbázisunk egy darabját tenné — akár más konti­nenseken is — a kutatás és az érdeklődés számára hozzáférhetővé, és olyan kiadvánnyal, il­letve kiadványokkal tenné a magyar nevet ismertté, amilyennel vagy amilyenekkel más nem­zetek számára is útmutatóan szerepelhetnénk. Végül pedig emléket állíthatnánk ezzel azoknak az elfeledett tollforgatóknak, — nagyoknak és kicsiknek — akiknek írásos munká­jából maradtak fenn számunkra a történeti kutatás bázisai: a levéltárak. Ez igazi történészi feladat, mégha nem is látványos. E tanulmány szerzője azt reméli, hogy az archontológiai kutatás és publikációs tevé­kenység a jövőben még nagyobb lendületet vesz. A végcél: európai színvonalú, minden tör­ténelem iránt érdeklődő számára jól használható kézikönyv vagy kézikönyv-sorozat. A XVIII. század archontológiájának gyűjtő, rendező, fogalmazó munkájával e sorok írója ezt a célt kívánta szolgálni és egy jövőbeni még nagyobb munkálat alapját megvetni. Remélhe­tő, hogy azt majd a XVI. és a XIX. század meg a magyar középkor archontológiája is követi, sőt, egyszer talán, távoli jövőben, az egész régi magyar értelmiség életrajzi lexikona is, egy „Corpus Intellectualium Hungáriáé", melyben helyet kapnak papok, hivatalnokok, tudó­sok, orvosok, művészek mellett az elmúlt századok tollforgatói is, mind. Ez persze még tá­voli cél, és sok lelkes, áldozatkész korszak-specialista történész munkájából születhet majd meg — és mondhatjuk: kell is, hogy valaha megszülessen... E sorok írója, a XVII—XVIII. századi államhivatalnoki archontológiával egy kis követ akart letenni ehhez az épülethez és tapasztalatait — amíg még él és akcióképes — szívesen megosztja mindazokkal, akik ebben a történészhez illő munkában, egy-egy részterületen működni hajlandóak. MINTA Buda harmincadosai — Tricesimatores Budenses 1686-1848 Összeállították: Fallenbüchl Zoltán (1686-1815) és Weeber Tibor (1815-1848) Hochenwarth (Hochwarth) Michael 1686­-1697 t (1690: substit. vicecomes Comitatus Pesth) Püringer (Pühringer, Bühringer) Georgius 1697­-1705 + Reisweg von Ehrenfeld Joannes 1704­-1714 t (antea miles: 1712— inspector Jazygiae et Cumaniae) Leüthner Joannes Georgius 1715­-1724 amotus: (antea: advocatus Soproniensis) postea officialis Cam. Hung. Preszeker (Preseker, Prieseker) Georgius 1724­-1730 substitutiv Belicsicz (Bellischitz) Franciscus Gabriel 1728­-1730 Mikitsch Joannes Georgius 1730­-1742 suspens. (antea: officialis militaris) Sartori Josephus Ignatius (ex Szakolcza) subst. 1742­-1744 Mikitsch Joannes Georgius 1744­-1757 pens. repositus t 1760

Next

/
Thumbnails
Contents