Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - IRODALOM - Borsa Iván: Varga Endre–Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526–1869. Budapest, 1989. )A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 6.) / 173–174. o.

Horváth Emőke • VARGA ENDRE—VERES MIKLÓS: BÍRÓSÁGI LEVÉLTÁRÁK 1526—1869 ' Irodalom 173 mezest takar: a káptalant (capitulum) semmiképpen sem lehet lelkészi hivatalként fordítani. Jelöli a kanonokok testületét, amely igen fontos hiteleshelyi tevékenységet látott el a középkortól egészen 1848-ig. Reméljük, hogy a sorozat hamarosan újabb kötetekkel bővül, és a történettudomány számára eddig kevésbé ismert és jelentős forrásértékkel bíró iratokat tesz hozzáférhetővé. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989. 474 p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak 6.) Habent sua fata libelli. Terentius Maurus-nak ez a szállóigévé vált megállapítása nem véletlenül jut a magyar levéltári irodalom legújabb kiemelkedő munkájának kézbevételekor az ismertető eszébe, de Terentiustól eltérően nem a mű utóéletének, hanem létrejöttének és a benne ismertetett levéltári anyag sorsának viszontagságai juttatják eszébe. Varga Endre fiatal levéltárosként került kapcsolatba az Országos Levéltár akkori bírósági osztályának gazdag iratanyagával. Ahogy ez a két világháború között általános volt, alapleltárak, raktári jegyzékek hiányában egyedül az iratanyaggal való közvetlen megismerkedés adott lehetőséget ahhoz, hogy feladatát jól tudja ellátni. Varga Endre már akkor felismerte, hogy ez az iratanyag a nagy közigazgatási hatóságok irataitól mennyire eltérő, sajátosan kiemelkedő értéket jelent, hisz az 1867-es kiegyezést követő bírósági reformot megelőző bírósági szervezet országos szintű intézményeinek iratanyaga az akkori élet számos olyan részletére tartalmaz információkat, amelyeket az államigazgatás iratanyagában nem remélhet a kutató. Már az 1930-as években megkezdte az „osztály" iratanyaga megismertetéséhez szükséges adatok kijegyzését, jegyzetei azonban 1945-ben elpusztultak. Ekkor hamvadt el az Országos Levéltárban a Marosvásárhelyen működött Erdélyi királyi tábla iratanyaga is. Ezt követően Varga Endre Párdányi Miklós közreműködésével elkészítette a bírósági levéltárak alapleltárát, amely 1952-ben sokszorosításban is megjelent. A „szintetikus" alapleltár elkészülte után az „analitikus" ismertető leltár elkészítése lett feladatuk. Párdányi Miklós elkészítette az abszolutizmus kori bíróságok ismertető leltárát. Ö 1956-ban elhunyt. Napokkal halála után az Országos Levéltárat ért újabb tűz következtében az általa ismertetett iratanyag egy része is elpusztult, illetve megcsonkult. Ennek az anyagrésznek Veres Miklós lett a referense, aki az ismertetéseket a megváltozott iratállománynak megfelelően átdolgozta. Emellett neki kellett egyes feudáliskori bíróságok iratanyagának ismertetését — amelyekre Varga Endrének nem jutott ideje — (így a tárnoki levéltárét, a kerületi táblák leváltáraiét) elkészítenie. Varga Endre az alapleltár közzététele után főigazgató-helyettesi feladatai mellett nyugalomba vonulásáig, majd azután is dolgozott a köteten 1973-ban bekövetkezett haláláig, de minden munkát elvégezni már nem tudott. (A királyi kúria összefoglaló ismertetését Degré Alajos írta meg. A kúriai levéltáron kívül néhány más feudáliskori levéltár ismertetését is ő készítette.) Veres Miklósra maradt a kézirat kiadásra való előkészítése, amit 1977-ben befejezett és a kéziratot lektorálásra bemutatta. Időközben Veres Miklós is meghalt, így a lektori vélemény szerint szükséges módosításokat és a kiadásig még bekövetkezett változásokat — ideértve a kézirat egyes adatainak az időközbe elkészült repertórium adataival való egyeztetését is — a kötet szerkesztője, Sashegyi Oszkár végezte el. Ember Győző — az ismertető leltározás atyja és az első ismertető leltár (Az 1848/49-i minisztérium levéltára. A Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950.) elkészítője — levéltári terminológiai lexikonában azt írja az ismertető leltárról, hogy „az alapleltártól analitikus jellege különbözteti meg" (14—103 szócikk). Ha valaki egymás mellé teszi Varga Endre és Párdányi Miklós 1952-ben közzétett alapleltárát és az 1989-ben megjelent ismertető leltárt, önkéntelenül arra kell gondolnia, hogy egy levéltári segédlet esetében — a szintetikus ellentéteként — mi mindent rejthet magában az analitikus (részletesen kifejtő) szó. Az alap- és az ismertető leltár összehasonlításánál figyelmen kívül kell hagyni azt a lényeges körülményt, hogy az Országos Levéltárban őrzött bírósági levéltárak állományában nemcsak a már említett pusztulás és csonkulás következett be, hanem arra is, hogy az egész állomány új (ideális) rendszert kapott, s 1962-ben megtörtént a teljes anyag mintaállványozása is. 1952-ben ugyanis az alapleltár nagyrészt az akkori tényleges rendet tükrözte, s a csomók is sok esetben messze meghaladták s mintaállványozásnál kialakított csomók méretét. Az egyes levéltárakhoz (kúriai, személynöki, ítélőmesteri, tárnoki stb.) írt történeti áttekintések nemcsak a levéltárat létrehozó bíróságok hivataltörténetét vázolják fel levéltárhoz tartozó fondok és állagok létrejöttének megértéséhez szükséges részletességgel, hanem a levéltári anyag történetére vonatkozó adatokat is leírja, végül a jegyzetekben megtaláljuk a téma bibliográfiáját is. Az egyes állagokhoz és a kevés állag nélküli fondhoz írt ismertetés funkcionálisan létrejött állagok (pl. Proces-