Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - IRODALOM - Zsoldos Attila: A Szent-Ivány család levéltára 1235–1525. Mályusz Elemér kézirata alapján sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta: Borsa Iván. Budapest, 1988. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 14.) / 170–171. o.

Irodalom 171 viszont sok pénzbe kerül: hosszú, elmélyült kutatómunkát, jól felkészült szakembereket, igényes és mindenekelőtt pontos nyomdai munkát követel. Ebben a helyzetben a forráskiadványok megjelenése sokkal inkább egy-egy kutató elkötelezettségének, áldozatkészségének, alkalmi mecénások felbukkanásának volt köszönhető, mintsem egy koncepciózusán kidolgozott, a folyamatosságot biztosító forráskiadási gyakorlatnak. A legtöbb esetben örülhetnek a medievisztika művelői és barátai, ha a korábban megkezdett, de valamilyen oknál fogva félbeszakadt munkálatok folytatására akad vállalkozó. Szerencsére, ma még akad ilyen vállalkozó. Ezt tanúsítja a Magyar Országos Levéltár Forráskiadványok című sorozatának nemrégiben megjelent 14. darabja. A kötet előtörténete több mint negyven évre nyúlik vissza. Közvetlenül a második világháborút követően indult meg az egyes családi levéltárak középkori okleveleinek kivonatolása. A vállalkozást több megfontolás is indokolta. A lehetőségekhez mérten igen kevés családi levéltár anyaga látott napvilágot nyomtatásban már addig is. A megjelentek közzétételére vagy arisztokrata famíliák vállalkoztak — részben legalábbis — reprezentatív célból, vagy nemesi családok történészi ambíciókat melengető tagjai egészítették ki családtörténeti munkájukat a család okleveleinek közlésével. Ennek megfelelően az így létrejött termés ingadozó színvonalú. A családi levéltárak viszonylagos bősége és tudományos jellegű publikálásuk csekély száma közötti ellentmondást még kiáltóbbá teszi, hogy a családi levéltárak anyaga nem , ,csak" a genealógia és a birtoklástörténet elsőrendű forrásbázisa, hanem a magyar középkor jól ismert általános forrásszegénysége miatt medievisztikánk egésze sem mondhat le az ezekben lappangó adatok hasznosításáról. A második világháborúban elpusztult vagy eltűnt levéltári anyagok sorsa is arra figyelmeztetett, hogy a családi levéltárak publikálása a történeti kutatások segédletként való támogatásán kívül jelentős iratvédelmi feladatokat is elláthat. A munkát ugyanakkor a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság által még 1943-ban megjelentetett A nagykállói Kállay-család levéltára című kiadvány tapasztalatainak birtokában lehetett megkezdeni, olyan felkészült kutatók közreműködésével, mint Bakács István, Borsa Iván, Fekete Nagy Antal, Fügedi Erik, Da Bálint, Mályusz Elemér és Oszvald Ferenc. A feldolgozott anyag közzétételére azonban csak most kerülhetett sor. A regesztázási vállalkozás egykori résztvevői közül Borsa Iván rendezte sajtó alá és szerkesztette Mályusz Elemér kézirata alapján a Szent-Ivány család levéltárának középkori okleveleit feldolgozó karcsú kötetet. A munkában fellelhető négy cseh nyelvű iratot (126., 136., 139., 140. sz.) Fügedi Erik kivonatolta. Az első oklevél 1230-ból, az utolsó 1525. december 30-ról datálódik. A liptói eredetű család levéltárának iratai közé ismeretlen körülmények között néhány, a Fejér megyei Szenti vány családra és birtokaira vonatkozó oklevél is keveredett, a kiadvány ezeket is tartalmazza. A feldolgozás magyar nyelvű regeszták formájában, időrendben teszi közzé az okleveleket. A 138 darabról az átírások szétválasztása után 176 kivonat készült. A regeszták a kivonat sorszámával és az oklevél keltezésével (az eredeti forma rövidítve, ill. ennek a mai naptári rendszer szerinti feloldása) kezdődnek. Ezután az oklevél tartalmi kivonata következik, majd gondolatjellel elválasztva azok az információk, amelyek a kivonat nyelvi megformálása egységének megőrzése végett nem kerültek be a regeszta főszövegébe, de érdeklődésre tarthatnak számot: határleírások, tanú-, méltóság- és egyéb névsorok, kancelláriai jegyzetek (az oklevélen való elhelyezkedésük pontos megjelölésével). Önálló bekezdésben szerepelnek az oklevél leírására szolgáló adatok: az eredeti példány anyaga, jelenlegi állapota, a megpecsételés módja, a pecsét állapota. Itt olvasható az oklevél jelenlegi levéltári jelzete, ill. az oklevél korábbi nyilvántartásának jelzete. Ide került esetleges teljes szövegű vagy tartalmi átírásainak, valamint korábbi kiadásainak adatsora is. A kivonatolás során követett szabályokat a Borsa Iván által írt Előszó részletesen ismerteti. A kötetben való tájékozódást az oklevelek teljes személy- és helynév anyagát tartalmazó Névmutató könnyíti meg. Ennek készítésében közreműködött Román Éva nyugalmazott levéltáros. A kötet célja az anyagban való tájékozódás elősegítése, s így ismerete természetesen nem pótolhatja az eredeti oklevelek használatát. A legkörültekintőbb kivonatolási elveket megvalósító regesztagyűjtemény sem tarthat lépést a kutatás egyre bővülő szempontjaival és igényeivel. A kutatás gyorsabbá tétele és megkönnyítése érdekében azonban éppen a jelen kötethez hasonló, magas színvonalú segédletek tehetik a legtöbbet. Méltán illeti tehát elismerés a kötet munkatársait, s talán bízhatunk is abban, hogy a családi levéltárak középkori okleveleinek regesztáit tartalmazó kötetek mihamarabb gyarapodni fognak valamennyiünk könyvespolcán. Zsoldos Attila