Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Vörös Károly: Egy francia diplomata Pest megye 1837. június 6–8-i közgyűlésén / 145–163. o.

Egy francia diplomata Pest megye közgyűlésén 147 tézményét. A pesti versenyek csakhamar jó hírnévre tesznek szert Bécsben is. A gőzhajózás a két város közti utazási időt ekkorra már 15—18 órára szállította le, s emelkedett a hajók kényelmi színvonala is. így azután a június 1-én induló több napos verseny e napjaiban a pesti versenypályán és az arisztokrácia pesti szállásain nemcsak a magyar főnemesség számos tagjával, hanem a birodalom legmagasabb társadalmi köreinek tagjaival is találkozhatunk. Pesten időzik ekkor Wasa Gusztáv (másként Holstein-Gottorp herceg), az egykori uralkodó svéd dinasztia egyik hercege, — ekkor már a Habsburgok hadseregének tábornoka, feleségével. A 38 éves férfi Károly Lajos bádeni herceg veje. A herceg tiszteletére július 6-án és 8-án a Pest határában elterülő szentlőrinci pusztán Trautmannsdorf herceg sólymászatot rendez, — a megyei közgyűlés első napján pedig feleségével és leányával együtt őt is ott találjuk az ülésterem előkelő vendégek számára fenntartott karzatán. A Bécsből jött látogatók között azonban számunkra a svéd—osztrák hercegi generálisnál jóval érdekesebb egy fiatal francia: Emil de Langsdorff báró, a bécsi francia nagykövetségnek, melynek élén ekkor Széchenyi jó ismerőse, Louis de Saint Aulaire márki áll, az 1830-as években ügyvivője (chargé d' affaires). Ó 1840-től végig meg is marad ebben a fontos beosztásban, — főnökéhez hasonlóan. Úgy tűnik, a bárót nem csupán a lóverseny izgalmai hozták éppen ekkor Pest-Budára: őt a magyarországi viszonyok érdekelték, s talán feltételezhetjük, hogy saját kezdeményezésén túl főnökének utasítása is vezette útjában. Hiszen a francia külpolitika számára Ausztria belső viszonyai éppen nem lehettek közömbösek, és kivált nem ezekben a nyugtalan napokban. Hogy Langsdorff mikor érkezett Pestre, és meddig maradt, — és hogy bécsi szolgálata alatt egyáltalán hányszor fordult meg Magyarországon — nem tudjuk (egy év múlva, 1838 júniusában Széchenyi Bécsben még meglátogatja). A magyarországi problémákba azonban valóban bedolgozta magát: bizonyság erre nemcsak az 1832—36. évi országgyűlés törvényeinek franciára fordíttatása és Magyarország akkori viszonyairól készített beszámolója, de a magyarországi viszonyoknak a bécsi francia nagykövet jelentéseiből kibontakozó, feltehetőleg ugyancsak Langsdorff által befolyásolt képe is. És ezt mutatja majd 1848-ban ,,La Hongrie en 1848" címen a nagytekintélyű Revue des Deux Mondes-ba írott tanulmánysorozata vagy ugyanott megjelent, Erdély viszonyait történeti alapon, történeti fejlődésébe beillesztve ábrázoló értekezése. Cikkeiben Langsdorff (ekkor már a lap egyik magyarországi szakértője) a magyarok harcát emberileg meleg rokonszenvvel kíséri, győzelmüket azonban az orosz intervenció után lehetetlennek látja. Az óvatos polgár ekkor a magyarok harcában ügyüknek már a „nemzetközi demagógiával" való összekapcsolódását látja: szemében Magyarország már nem liberális és mérsékelt politikájú ország, hanem a forradalom képviselője. Langsdorff Magyarország-képének gyökerei, úgy tűnik, Széchenyivel való megismerkedésének idejébe nyúlnak vissza. A gróf naplóiban 1837 e koranyári heteiben Langsdorff neve kétszer is előjön: először május 30-án amikor még csak említi nevét aznapi beszélgetőpartnerei között, — másodszor június 8-án. Mint bejegyzi: e napon sokat beszél a franciával, magyar újságokat ad neki és könyveiből is egyeseket (feltehetőleg a Hitelt, a Világot, valamint a lovakról és a Dunagőzhajózásról írott, ekkor már mind németül is megjelent munkákat). És hogy Langsdorff valóban nemcsak a lóversenyek miatt érkezhetett Pestre, azt csak tovább valószínűsíti az, hogy e beszélgetéséről főnöke számára külön hosszú ismertetést készít, mely a gróf ekkori politikai magatartásának és koncepcióinak megismerése szempontjából rendkívül jelentős.

3 3 Langsdorff személyére és Széchenyivel való kapcsolatára eddig legrészletesebb George Bárány munkája: Stephen Széchenyi and the Awakening of Hungárián Nationalism 1791—1841. Princeton, 1968. 189, 414. skkl, 417, 418,471. Széchenyivel való beszélgetése 1837. jún. 10-i dátummal uo. 457—461. (ebből a 458—459. lapon a beszél-