Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Borsa Iván–Tóth István György: Benlich Máté belgrádi püspök jelentése a török hódoltság katolikusairól, 1651–1658 / 83–142. o.

84 Borsa Iván—Tóth István György • Itáliában tanult, majd Szarajevóban volt pap, később a fojnicai rendház élén állt. 1651-ben nevezte ki X. Ince pápa belgrádi püspökké, egyben a szendrői püspökség apostoli kormányzójává és a töröknek hódolt magyarországi területek apostoli helynökévé. Püspökségének 23 éve alatt fáradhatatlanul járta hatalmas és veszélyekkel teli egyházmegyéjét, számos jelentésben számolt be az ott élő katolikusok helyzetéről. Ezek közül a jelentések közül messze a leghosszabb és legterjedelmesebb az, amelyet most közlünk.

3 Ez a jelentés tulajdonképpen egy folyamatosan vezetett egyházlátogatási napló, amelyben Benlich 1651 és 1658 között, azaz nyolc év alatt tett különböző útjairól számol be. Első itt leírt úrtja 1651 októberében Boszniából Belgrádba vezetett, a második út során, 1652. augusztus 4. és november 17. között Szlavónia és a Szerémség katolikusait látogatta végig. 1653. évi első útja február 9én a Pozsega megyei Kaptolban kezdődött, majd Baranya megyében folytatódott, március folyamán felkereste Pécs városát és több plébániát. Ez a látogatás 1653. március 30-án a Baranya megyei Lőcs faluban ért véget. Ugyanez év június-júliusában szlavóniai plébániákat (Csernek, Újgradiska, Drenovác stb.) keresett fel, ez az út 1653. július 6-án fejeződött be, és a következő hónapban Benlich újból útnak indult: augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén már Nasieében találjuk, majd Izsépet, Bácsot, Szegedet és rövid szegedi pihenő után Makót, Lippát, Temesvárt keresi fel, november 22-én érkezik vissza Belgrádba. Egy hónapig maradt itt, kipihenve a több mint három hónapos út fáradalmait. 1654 első felében több, a közeli szlavóniai plébániákban tett pár napos látogatást örökít meg a napló, majd újabb vizitációs körútra indul, június 4. és 21. között szlavóniai falvakat látogat. Ugyanebben az évben november 11. és 23. között újból felkeresi Szlavóniát, majd december 6-án Krassovát. Az 1655. esztendőből nincs feljegyzés, 1656. január 17. és március 5. között újabb szlavóniai plébániákba ment el, március 24-én a baranyai Izsépen találjuk. Május 25-én indult el leghosszabb útjára: újból Izsépre megy, majd Pestre, felkeresi Budát,

4 Esztergomot, ezután Gyöngyösre, Jászberénybe utazik, október 18-án ér Lőcsre, onnan Eszékre, majd a velikai konventbe ment, ahol egy ideig megpihent, hogy azután novemberben a nasicei konventbe utazzon. 1657 április végén, május elején szlavóniai plébániákat vizitált, majd június 5-én ismét magyar területen, Nagykanizsán találjuk.

5 Ugyanebben az évben július 2-án másodszor is felkereste Hosszúfalut, Villa Longát, amelyet azonban csak feltételesen sikerült azonosítanunk. 1657. augusztus 29-én ismét elhagyta a velikai konventet, Belgrádba ment, ahol október közepéig tartózkodott, innen tett rövidebb utakat Szendrőre és Szávaszentdemeterre. Ez utób3 Premrou: i. m. 48 — 54. — APF SOCG vol. 310. passim. — Eusebius Fermendéin: Acta Bosnae potissimum ecclesiastiea. Zagreb, 1892. 459, 470 — 474, 482 — 483. — Benlich négy rövidebb jelentését kiadta Vanyó Tihamér idézett művében. 4 Benlich később is megfordult Budán, 1660. március 15-én innen írt a Hitterjesztés Szent Kongregációjának: APF SOCG vol. 310. fol. 133. 5 Benlich arról ír csak (fol. 48a), hogy a velikai konventtől három napi utazás után ért Kanizsára. Pozsega vármegye brodi járásában is található Kanizsa (Kaniza) nevű mezőváros, s a három napi távolság alapján gondolhatnánk erre is. Benlich megfogalmazása azonban egyértelművé teszi, hogy Nagykanizsáról van szó. Kanizsát cittanak nevezi, és kiemeli, hogy eleste óta ott még sohasem járt püspök, ami az 1600ban török kézre jutott Nagykanizsát valószínűsíti, hiszen a délebbi Kanizsa emberemlékezetet meghaladó ideje török uralom alatt állt már. Az pedig, hogy Benlich Kanizsa hóstatjáról (borgo) ír, nagyon jól ráillik Nagykanizsára.