Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

'% 46 Jakó Zsigmond közül szerezzék meg. Egyenesen kötelezték a mestert vagy a bérlőt, hogy a malomban foglalkoztasson egy-két jobbágygyermeket, és ezeket tanítsa meg a papírcsinálásra.

278 Ennek köszönhető, hogy a századfordulón már nem ritka a papiroskészítéshez értő erdélyi származású mester és legény sem. A külföldről bevándorolt papírcsinálók között is akadt nem egy gyengén képzett ember, akiket már a helyiek felülmúltak.

279 A XIX. század húszas-harmincas éveire aztán a helyiek kerülhettek többségbe a papíripari dolgozók minden kategóriájában. A papírok minőségéből és a vízjegyek otrombaságából valamint a papírkészítőknek a hatóságok kérdéseire adott szakvéleményeiből megállapítható azonban, hogy a mesterségbeli tudás általában nem állott magas fokon az erdélyi papíriparban. Rosszul megépített malmok (Magyaró, Középfalva), hibásan szerkesztett hollanderek (Kercsesora) jelzik, hogy a kalandor típusú emberek sem hiányoznak e mesterek közül, akik alaposan kihasználták az erdélyi feudalizmusnak a technikai és ipari kérdésekben való tájékozatlanságát.

280 A papírmalmok alkalmazottai készpénzfizetést és természetbeni járandóságot kaptak. A mesterek készpénzfizetése havi 12—15 Rft, a legényeké pedig 6 Rft körül mozgott.

281 A malomhoz beosztott jobbágyok szintén kaptak fizetést, vagy a tulajdonostól vagy pedig a bérlőtől.

282 Például Kercsesorán 1771-ben az árendátor havi 4 Rft fizetést adott „az papiros tsináló legénynek, a ki ő Excellenciája Teleki László jobbágya".

283 Az 1779—1782. évi kercsesorai számadások azt mutatják, hogy a személyzet készpénzfizetése jelentette a legsúlyosabb tételt a papírmalmok költségvetésében. Wessenyei Dániel kercsesorai udvarbíró meg is magyarázta, hogy az állandó pénzzavarokkal küzdő feudális nagybirtok miért nem tartja saját kezelésében a papírmalmokat: "Megvallom Nagyságodnak — írja földesurához 1779-ben — most nagyobb terhet nem tartok magamon, mint ezen Pappiros Malmot; nevezetesen azért, hogy ami kevés pénz gyűl kezemhez, ide kell költenem, innét pedig nem kaphatok pénzt a papirosból".

284 A forgótőke hiánya magyarázza az olyan megoldásokat is, hogy a mesternek nem adnak fizetést, hanem csak természetbeni járandósá278 Kercsesorán: „. . . Két legénykét tartozik bé venni tőlem, akik segicségül lesznek a Papiros Malomban . . ." Teleki cs. kendilónai lvt. Arca BB. Fasc. XI. Nr. 37. — Disznajón a mester ,,egy melléje adandó hetessel és egy inassal, kit a mesterségre jól megtanitani köteles leszen." Kemény cs. csombordi lvt. Fasc. XXXIII. Nr. 1190. — Roskányon a papírcsináló: „legényeit és inasait minden igyekezettel megtanittya, semmit előttük a mesterségből el nem titkolván." Kornis cs. lvt. A dévai urad. lvt. Ladula 92. Fasc. XVII. Nr. 3. 279 Kemény es. csombordi lvt. Missiles: Horváth Dániel — Kemény Simonhoz. 1796. XII. 17. 280 Teleki cs. kendilónai lvt. Missiles: Wessenyei Dániel — Teleki Józsefhez. 1792. VIII. 9. — Bogdán: A magyarországi papíripar. 68. — Jakó: i. m. 39. 281 Teleki cs. kendilónai lvt. Arca BB. Fasc. X. Nr. 43.; Fasc. XI. Nr. 37. — Kemény cs. csombordi lvt. Fasc. XXXIII. Nr. 1190 (1794). — Kornis cs. lvt. A dévai urad. lvt. Jelzetlen iratok. 57. csomó (a roskányi papírmalom személyzetének konvenciólevelei). —- Bogdán: i. m. 113 — 118. 282 Kercsesorán: „Vagyon a Papiros tsináló Mester keze alatt egy Jobbágy ficzkó, az ki is már az Inas esztendőt ki töltvén, most már fizetésecskéje jár, annak, amire érdemes is lészen, fizetése jobbitassék ..." a bérlő által. (Teleki cs. kendilónai lvt. Arca BB. Fasc. III. Nr. 61). 283 Uo. Arca BB. Fasc. III. Nr. 71. 284 TJo. Missiles: Wessenyei Dániel — Teleki Józsefhez. 1779. XII. 9.