Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

Erdélyi papírmalmok a 16 — 19. században 4) részéről való befektetésekre is csupán azután kerülhetett sor Görgényben, miután Mária Terézia 1753-ban Bornemissza János fiát és unokáját szintén biztosította, hogy életükben a kincstár nem fog élni visszaváltási jogával.

243 Feltételezésünk szerint tehát Görgényszentimrén csak 1754—1756 között kezdődhetett újra a papírgyártás — a többi földesúri vállalkozáshoz hasonló indítékok hatására. Első közelebbi adatunk e malomról a felszerelés 1780-ból való leltára.

244 A megszokottnál valamivel nagyobb méreteire utal, hogy 1806ban az egész manufaktúrát 17 724 Rft-ra értékelték, s ebből a gépeket, műszereket, szerszámokat 3085 Rft-ra becsülték.

245 Az üzem későbbi életéből előttünk egyelőre csupán annyi ismeretes, hogy újabb merítőformáit 1809-ben Bécsből szerezték be, és hogy 1825—1828 körül Franz Joseph Hinni, a sztrungári malom tulajdonosa bérelte.

246 A papírkészítés Görgényben 1849 után is tovább folyt. Ekkor szerelhették fel a manufaktúrát azzal a kis teljesítőképességű géppel, mely még 1872-ben is dolgozott. A termelés itt 1885-ben szűnt meg végérvényesen.

247 Vízjegye a gyártási helyet nevezi meg, előbb GORGÉNY SZENT IMREH, majd GORGONY formában, olykor a tulajdonos névkezdő betűinek kíséretében. A sebesvári papírmalom létéről már Kemény József tudósít, de keletkezési és működési idejéről, méreteiről ma sem tudunk semmi közelebbit mondani.

248 A Bánffi család különböző levéltárainak aprólékos átkutatásával azonban bizonyára fény fog derülni ennek a manufaktúrának a múltjára is. Minden valószínűség szerint Bánffi György, a későbbi erdélyi gubernátor vagy pedig Bánffi Farkas kincstartó létesítette 1770 körül. Ugyanis aligha tekinthetők sebesvári termékeknek azok az 1752-től az erdélyi gubernium által is használt papírok, amelyeken a Bánffi-címer koronából kinövő griffjére emlékeztető címerállat és WAR felirat látható vízjegyként.

249 A sebesvári manufaktúra létének előttünk ismeretes első biztos emléke egy 1773-ban kelt oklevél vízjegye.

250 1782-ben viszont a malom mesteréről és legényéről hallunk. A mester ekkor egy hordó bort kapott a konvenciójában megállapított készpénz fizetése helyett, „minthogy pénzt nem kaphatott."

251 E malom feltehetően csak nagyon szerény keretek között és megszakításokkal működött. 1809-ben ugyanis nem szerepel a gubernium által az erdélyi papírmalmokról készített, többször említett kimutatásban. Az 1840-es évek ipari nyilvántartásaiban viszont újra előfordul, mert 1820 és 1844 között az Albrecht család tulajdonában működött.

252 Vízjegye: SEBESVÁR felirat, keretbe foglalva. Olykor az ív másik felén IB vagy SB monogram is látható. 243 Bornemissza es. lvt. Nr. 3038. 244 Uo. Nr. 3331. 245 Uo. Nr. 4466. 246

Torda vm. lvt. Pol. 601/1809, 1032/1842. — Stenner-gyűjteménv. II. 100., 129. 247 Barifiu: i. m. 27. — Bogdán: i. m. 335. 248 Die ältesten Papiermühlen. 162. 249 Pl. Beszterce lvt. Ser. II. Faso. 358. Nr. 5. — Kolozsvár lvt. Fasc. V. Nr. 523. 250 Teleki cs. kendilónai lvt. Jelzetlen iratok (Bogdán József által 1773. V. 24-én, Kendilónán kiállított irat). 251 Akadémiai Történeti Levéltár, Kolozsvár: Bánffi cs. lvt. Fasc. 37. Nr. 18. 252 Kőváry: i. m. 221. — Hintz, Johann: Stand der Privat-Industrie, der Fabriken, Manufakturen und Handlungen in Siebenbürgen. In: VerArch. IL (1846). 445. — Albrecht Ferenc (Bp.) levélbeli közlése.