Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

JAKÓ ZSIGMOND AZ ERDÉLYI PAPÍRMALMOK FEUDALIZMUS KORI TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA (XVI—XIX. SZÁZAD)* • Az eddigi kutatások jellemzése Aligha vitatható, hogy a történelem forrásai közül a legfontosabb csoportot az írásos emlékek alkotják. Ezek jelentik ugyanis a régi századok legemberibb, legközvetlenebb és mégis legbiztosabban értelmezhető információs anyagát. Az írásos emlékek csoportjaival ma már különböző segédtudományok (epigráfia, papirológia, paleográfia, kodikológia, diplomatika) foglalkoznak. Mindezek az összefoglalóan írástudományoknak is nevezett diszciplínák különös súlyt helyeznek a szövegeket fenntartó íróanyagok minél alaposabb megismerésére. Az íróanyag sajátságai (keménysége, puhasága, érdessége, simasága) ugyanis befolyásolták az írásformákat, tőlük is függött a szöveg rövidebb vagy tartósabb fennmaradása. Ezenkívül bizonyos anyagok (pl. papirusz) vagy készítési eljárások (pl. déli, illetve északi pergamen) egyes korszakokra és területekre voltak jellemzőek. Belőlük tehát a kutató máris fontos tájékoztatásokat nyerhet a vizsgált írásemlék keletkezési korára és helyére vonatkozóan. Jóllehet a papír a hagyományos íróanyagok között a legfiatalabb, mégis neki jutott az egyik legfontosabb szerep az írásosságnak a szóbeliség feletti győzelemre segítésében. E nélkül a viszonylag olcsó íróanyag nélkül az írásosság nem ölthetett volna akkora méreteket, mint amekkorára a XVIII. század végétől fogva napjainkig fejlődött. A papírhasználat, papírkereskedelem és a helyi papírgyártás fejlődése tehát önmagában is jellemzően tükrözi az írástudás és íráshasználat általánossá válását, vagyis az írás ún, laicizálódását, vagy — ha úgy tetszik — demokratizálódását. Éppen ezért a papírtörténet vonalán nyert eredmények mércéül szolgálhatnak annak megállapításához, hogy egy terület írásbelisége milyen fejlődési fokot ért el. Ezen túlmenően a papírtörténeti kutatásoknak nálunk különös jelentőséget kölcsönöz az is, hogy régi autochton írásemlékeink kb. 95%-a ezen az íróanyagon maradt reánk. A papírtörténeti kutatások manapság három irányban folynak. Külön kutatási területet és problematikát alkotnak a régi papírmalmokkal és gyártási technikával kapcsolatos vizsgálódások. Ezek különben legkorszerűbb formájukban az ipar- és technikatörténettel tartanak szoros kapcsolatokat. A papírkereskedelem és papírforgalom múltjának tisztázása a másik kutatott kérdéscsoport. A víz jegyekkel (filigránokkal) foglalkozó, erősen specializálódott * Megjelent, két részletben: Studia Universitatis Babes-Bolyai. Series História. 1962, fasc. 2. 59 — 81 (17 vízjegy képével) és 1964, fasc. 1. 55 — 92 (62 vízjegy képével). Itt bővített szöveggel jelenik meg. — E dolgozat levéltári anyagának összegyűjtését a szerző Dani János és Kiss András levéltárosok (Kolozsvár) szíves közreműködésével végezte. A XVIII. századi vízjegyek összeállítása elsősorban Dani János munkája. Szerző mindkét munkatársának őszinte köszönettel tartozik közreműködésükért.