Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

34 Jakó Zs'igmond A felenyedi papírmalom, víz jegyének tanúsága szerint, 1821-ben kezdte meg ismét működését, Stolberg Kristóf bérlő vezetése alatt. Bár holländerrel rendelkezett, mégis felszerelése egészében elavultnak tekinthető — amint ez 1822. évi leltárából kiderül.

181 Termelése már 1830—1831-ben le is állott, mivel nem akadt árendator, aki bérbe vegye a gyengén felszerelt üzemet.

182 Ez, valamint a hozzáértés és üzleti érzék hiánya, meg a kollégium nehézkes gazdasági adminisztrációja együttesen okozhatták, hogy a felenyedi papírmalom másodszor sem bizonyult versenyképes vállalkozásnak.

183 1842-ben felmerült papírgyárrá fejlesztésének a terve, de a kollégium elöljárósága végül is az üzemet lisztelőmalommá alakította át. A következő esztendőben — hihetőleg a felszerelés modernizálása után — két enyedi polgár: Kazatsay József és Antal ú jrakezdte a papírkészítést Felenyeden. Virágzó üzemük, melynek termékei a Kárpátokon túl is keresettek voltak, 1849-ben pusztult el.

184 A felenyedi készítésű papírokat előbb az iktári Bethlen-címer nyíllal átlőtt nyakú két hattyúját ábrázoló vízjeggyel, későbben pedig csak F. ENYED felirattal jelölték. «Magánosok papírmalmai a XVIII—

XIX. században Áttérve a magánosoktól létesített papírmalmok ismertetésére, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy ilyenek a XVIII. századi Erdélyben csak a feudális nagybirtokon keletkeztek. A polgárság érdeklődése a papíripar iránt a XVI. századi kezdetek óta csak a tőkés fejlődés csíráinak erőteljesebb jelentkezésével, a XIX. század második negyedében tért vissza. A nagybirtokosoknak a papíriparban való cselekvő részvétele talán azzal magyarázható, hogy az elavult, hagyományos módszerekkel termelő erdélyi nagybirtok a XVIII. század közepén már nem hozott akkora jövedelmet, hogy az itteni arisztokrácia legalább nagyjából lépést tarthasson a Habsburg-birodalom politikai vezetőrétegeinek általános életszínvonalával. A legnagyobb feudális dominiumok urai is kényszerítve voltak újabb és újabb jövedelemforrásokat nyitni maguknak. Valahogyan úgy igyekeztek ezt elérni manufaktúrák létesítésével, amint ezt a birodalom többi tartományaiban láthatták.

185 A polgárok szakértelme nélkül azonban a nagybirtok ipari létesítményei is életképteleneknek bizonyultak. A nehézkes és műveletlen gazdatisztek csak csetlettek-botlottak a számukra szokatlan munkaterületeken. Ezért valósággal szabadulni akartak gazdáik manufaktúráinak kezelésétől bérbeadás útján. A polgári eredetű bérlőknek és technikusoknak köszönhető, hogy a feudális nagybirtok papírmalmaiban sem alakulhattak ki az erdélyi papíripar többi részétől eltérő munkakörülmények és viszonyok. A magánvállalkozások sorát a Teleki család kercsesorai papírmalma nyitotta meg. Ennek története, a rendelkezésre álló adatok bősége folytán, 181 Dankanits: i. m. 285 — 286. — Bérbeadási hirdetmény: Magyar Kurír 1822. március 12. sz. — Bogdán: i. m. 172. 182 Dankanits: Date. 3. 183 Az üzem 1821 — 1840 közötti kiadásairól és bevételeiről készült pontos kimutatás, valamint minták a készített papírfajtákból: FŐkonzLvt. 381/1841. L. 46/1822, 189/1823, 210/1842 is! 184

Szilágyi Farkas: Papírgyár Nagy Enyeden a 40-es években. In: Közérdek II. (1883). 21. sz. 18s

MeVei Gyula: Magyar iparfejlődés. 1790-1848. Bp., 1951. 113-123.