Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 285 seggel, hogy Bogátiné nevezetű asszonyság Kereszturon megbetegedett — kitsalták és eszerént magok kivánt prédájokká tévén, szegényt vaslántzokkal, hárskötelekkel keményen megkötözvén Zoványra ragadták s ottan (az ott való kortsoma előtt, ebbéli nyert praedájok örömét — áldomását megiván) vitték az Incta Fazekas Ersebeth házához. Holott is a reá vetett vas ós hárs békóiból s köteleiből (avégre, hogy a házba bevigyék) megoldván s egy a felvett széplakiak közzül meg előre kegyetlenkedni kezdvén, az Incta Fazekas Ersebeth igy szóllott: „Ne bánnyon kend ollyan hirtelen vette." Melly szavaiból is a többekkel való egyetértése méltán fel tétettethetik, aminthogy megvallotta maga is mentegető beszédei közzött, hogy midőn vitték befelé a házba, a pitvarba pofon tsapdosta. Megvallya azt is, hogy ő is ben volt a házba, mikor a széplakiak baltával a szegény asszonyt verték és keze szárát is kétzer megütötték, nemtsak, hanem a tüzes vaslapáttal mindaddig sütögették a mezitelen testét, mig azt nem kiáltotta, hogy meggyógyittya. Nemtsak, hanem a szörnyű kinokat nem szenvedhetvén, fertelmes túros sebes lábait kinzói unszolásokra megnyalta, maga tartván lábait az Incta hogy nyalogassa, melly a' szerint ottan való sütögetése tartott mintegy másfél óráig. Ezen iszonyatos kinzás nagyobb bátorságának okáért a ház ajtó bezárás alatt tartatván. Illy szörnyű kinoztatási közzött már elalélt öreg asszony reménkedett az Inetanak, hogy ne engedné kínoztatni, hóhérolóit hogy szünnyenek nem hogy csiditotta volna, ha ha amint az Incta magát mentegeti, a* megholt asszony kinoztatása nem akarattyából ment véghez (mellynek a környül álló dolgok szerint az Incta volt fő indítója, nógató ja s előmozdítója), el csiditás és elfogásokra a falus biráknak hirt tett volna, de istenkedő reménkedését a szegény öregnek hallatlanná tette. S nem sokára szomszédgyához menvén kérkedve kérkedett, lábait mutogatván, miképpen nyalatta meg TóthnévsA, mig hogy szomszédgyai közzül mondotta, hogy egész jószágáért meg nem tselekedte volna, negédesen azt felelte hogy „kéntelen volt ő azzal, mert köröm közt volt". Egy más szomszédgya pedig nyalatott lábai mutogatására mikor mondaná, hogy „talám vesztegetik azt az asszonyt", ismét negédesen azt felelte, hogy „ugy kell néki, mert szépen is kérték". Ezen elészámlált jelenségekből azért világos lévén, hogy az Incta Fazekas Ersebeth, amint a szegény öreg asszonynak nemes Magyarországról való ide lopattatásának főbb oka, ugy hallatlan kinoztatása s abbeli tettétől fogva talpig meg fekélyesedett tagjai' jajos fájdalmi után negyednapra következett halálának a több kinozó hóhéraival eszköz is volt. Azon széplaki atyafiakkal való egyetértéssel a hóhórolásra maga házát műhelyül, szájat pedig ha külömben szándékjokat meg nem akadályoztathatta volna, a hellység biráinak való hirtételre bezárolva eszközül adván Isten és nemes hazánk törvénnyé szerint magának érdemlett büntetésére, másoknak pedig rettentő példájokra, hogy hóhér pallosa által feje vétessék — Ítéltetek. Bar a Miklós pedig azért, hogy kortsomáros lévén s legelébb is azon szegény öregasszony ellopattatása neki esvén tuttára; Király András, K. Bara István azért, hogy Kováts István házához mentek, de Kotsis István strását állván bé nem botsátotta; Kotsis Ferenc, hogy az Incta Fazekas Ersebeth megnyalatott túros lábait mutogatta és tett kitelkedő szavaira, hogy talám vesztegetik azt az öreg asszonyt, most emiitett Fazekas Ersébethnek feleletiből (hogy ugy kell néki, mert szépen is kérték) gonos2 tselekedeteket észrevehette; és Királly Péter, hogy kisbíró lévén a nékie most nevezett Kotsis Ferentz, hogy miben van a dolog megmondotta — mégis sem egyik, sem másik a hellység