Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 275 vádlott hosszas rabságát figyelembe vették, mind pedig azt, hogy a megvertek (Bernárd atya és annak apja) megbocsát totak „magok'megveretése iránt". Ennek ellenére „Kénesi János káromkodásáért, verekedésiért és okozott tolvajkiáltásokért két hetek alatt 50 jo páltza ütésekkel meg verettessék Harasztoson egyszer, azután pediglen Várfalván felit felit ki szenvedvén judicialiter itiltetett, még pedig olly móddal hogy ezen utolsó meg verettetése után a Nemes Székből töstént ki takarodgyék."

im Erdélyben tehát — valószínűleg a vallási türelem nagyobb hagyományai miatt — enyhébb a blasphemia büntetése, mint a korabeli Magyarországon. A másik (egyéb kategóriába sorolt) bűntett a pénz-, illetve oklevélhamisítás. Brassó magisztrátusa 1783. március 14-i ülésén ítélkezett a 17 éves Helvik Krisztián (Brassó) és a 18 esztendős Graffius Tamás (Mekvásár) pénzhamisítási perében. Negyedévi vizsgálati fogság után került sor a tárgyalásra, amelyen bebizonyosodott, hogy az ónműves-tanuló (stannarius tiro) Helvik ós a diák (studiosus) Graffius előbb 20 krajcárosokat öntöttek különböző finomságú ónból (Probzinn, Schmelzzinn stb.), majd az előállított „termékből" mintegy 10 darabon már túl is adtak. A bíróság — figyelembe véve fiatal korukat és az okozott kár csekély voltát — mindkettőjüket félév börtönre ítélte.

157 Aranyos-szók viszont hamis oklevél készítése miatt indított büntetőpert a pollyáni Nagy János nemes ellen, aki a tárgyaláson nem jelent ugyan meg, de ügyében a Tábla mégis ítéletet hozott. Eszerint „minthogy világoson constál, hogy az Indus az ennek előtte való Esztendőben a Felséges Királyi Gubernium parantsolattyábol a Szék assessorságábol kivettetett hamis levélnek tsinálásáért és mégh is mostan is ugy mint assessor procedálni merészlett" — a Tábla ezért a holtdíj (mortuum homagium) megfizetésére ítélte. Ehhez bizonyítékul szolgált egy „maga keze írásával" nemrégiben készített okmány, amelyet a kirúgott táblabíró valóságos (működő) táblabírókónt írt alá.

158 Ez azonban — megítélésem szerint — több okirathamisításnál, hiszen tettét Nagy János hatósági személyt színlelve követte el. Az e kategóriába sorolt cselekmények harmadik csoportja a gazdától, földesúrtól való szökés, illetve a katonaszökés elősegítése, támogatása (a megszökött katona fölött ugyanis nem polgári fórumok ítélkeztek). Segesvár magisztrátusa történetesen Nyerges Flórát (Gágy) azért ítélte el, mert szökésre bírta rá az Orosz-féle gyalogezred egyik katonáját, Moldován Serbánt. A guberniumhoz felterjesztett jelentésből nem derül ki, hogy a 44 éves Flóra aszszonyt mi indította cselekménye elkövetésére, a bíróság mindenesetre szégyenpad-állásra ítélte (táblával a nyakában), 30 ostorcsapást veretett rá és kitiltotta örökre nemcsak a város, hanem a szék területéről is.

159 Márkus Sándorra viszont azért veretett 12 botot Közép-Szolnok Állandó Táblája, mert megszökött gazdájától.

160 Az 50 esztendős Pór István porkoláb, a 32 éves Torma Péter és az 56 éves Czéra Tódor ellen viszont azért emelt vádat Kraszna ügyésze, mert súlyos mulasztásuk miatt a börtönből 3 bűnöző megszökhetett. Az ítélet hangsúlyozza, hogy ,,noha magokat hív szolgálatra fejenkint erős esküvésnél fogva lekötelezték légyen", mégis „magok szoros kötelességekrül elfelejtkeztek". 1SG Uo. 157 Uo. is« OL, F-46: 5980/1783. 189 OL, F-46: 3306/1783. 180 Uo. 7