Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

274 Hajdú Lajos „megh vallják, hogy a többi között hirtelen haragból káromló szokot szollattanak, nem oly véggel, hogj Teremtöjeket megh bántsák", ezért a bíróság úgy ítélt, hogy mindketten élődíjat fizessenek. Egyben azonban figyelmeztette is őket: „hogj ha magokat megh nem jobbittyák, ennek utánna poena ordinaria legis [a törvényben előírt rendes büntetéssel] fognak büntettetni".

153 Kolozs ítéletlevele szerint viszont már súlyosabb volt a malomszegi Szakállos Gliga ügye, hiszen „utállatos és minden keresztény fülében kárhozatos az a bűntett, amely miatt e vádlott a törvényhatóság börtönébe került"'. Gliga ugyanis bátyjával együtt pálinkázgatott Kalotaszentkirályon a nemes Sigmond Farkas házánál és egy vita során tele szájjal szidva vendéglátóját, szörnyű szavakkal káromolta a Mindenhatót, az angyalokat, a pátriárkákat, az evangéliumot és mindent. A vádlott a tárgyaláson azzal védekezett, hogy „haragra gyulladva és eszméletlenségig részegen" (ira accensus et ad insaniam inebriatus káromkodhatott, ő mindenesetre semmire nem emlékszik; hivatkozott gyermekeire is, akiket valakinek el kell tartani. A Tábla figyelembe is vette védekezését és úgy ítélt, hogy Szakállosra „cselekményéhez méltó büntetésképpen" 100 botot verjenek rá, mégpedig 50-et azonnal, az ítélet kihirdetése után (ez 1783. szeptember 17-én történt meg), a másik részletet azonban cselekménye elkövetésének közelében, Bánffyhunyadon csak a jövő Katalin-napi (november 25-i) vásár idején. E második 50 bot kiszolgáltatási módját azonban a törvényszék részletes instrukcióban szabályozta. Előírta, hogy „ott megfelelő magasságú és elég tágas emelvényt kell építeni" (inibi sufficientis altitudinis Theatrum erigatur satis spatiosum), erre kell majd felvezetni az elítéltet nyakába függesztett táblával, amelyre nagy betűkkel fel kell magyarul és románul írni, hogy miért is kapta büntetését; ezután az elítéltnek 8-tól 12-ig kell állnia az emelvényen (mint szégyenpadon), majd amikor az óra elüti a delet, a megyei hajdú verje rá a hátralévő 50 botot a kerület alispánjának, más bíráinak és nemeseinek jelenlétében. Ugyanakkor a vásározó tömeg előtt közhírré kell tenni, hogy mindazok, akik az istenkáromlás utálatos vétkétől nem rettennek vissza, hasonló büntetésben részesülnek. Azt is előírta még a Tábla Szakállos Gliga számára, hogy a legközelebbi (mármint november 25-ét követő) ünnepen (akkor ugyanis nagyobb a tömeg) szülőfalujában, Malomszegen Zámbó Sándor és Gergely Zsigmond táblai rendkívüli ülnök urak, valamint a járási szolgabíró jelenlétében, Isten templomában hangos szóval meg kell követnie az eklézsiát. Ennek megtörténtéről a kiküldött táblabíró urak tartoznak a maga idején a törvényszéknek beszámolni.

154 Többnyire azonban az volt a helyzet, hogy a börtönbe vetetteket több cselekmény elkövetésével is vádolták: Fogaras főkapitányhelyettese pl. Ráduly Mihályt lopásokkal és istenkáromlással. Előbbit nem sikerült bizonyítani, utóbbit azonban igen, ezért a törvényszék Rádulyt 1 havi börtönre és 50 botra ítélte.

155 Kénesi Jánost viszont, aki a Pest megyei Pándon született és ebben az időben a Gyulay-ezred meghatározatlan időre szabadságolt katonájaként Várfalván lakott, verekedés és istenkáromlás miatt vetették börtönbe, Aranyos-székben 1782. december 17-én. A Tábla csak 1783. március 20-án hozta meg ítéletét. ítéletlevelében hangsúlyozza a törvényszék, hogy mind a 133 OL, F-46: 8852/1783. 154 Uo. M» OL, F-46: 3306/1783.