Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

262 Hajdú Lajos ke elé az egrestői Silimen Juvána is. Szerencséjére azonban a tanúk egyöntetűen vallották, hogy fia a gondos ápolás ellenére természetes halállal halt meg, így — ötheti vizsgálati fogság után — a Tábla a vád alól felmentette.

118 A guberniumi levéltári anyag sajnos a részletekről semmit nem árul el, pedig érdemes lenne ilyen ügyekben a megyei levéltári matériában utánanézni: ki tette a feljelentést? mit kapott „jutalmul" az alaptalan vádért, a hatóság felesleges „dolgoztatásáért"? stb. Az élet és testi épség sérelmére elkövetett bűntettek közül leggyakoribb azonban mégis a testi sértés, verés (verberatio), verekedés (rixa), vagy — ha valamelyik félnek vére is csordul — a megsebesítés (cruentatio); többnyire ezek egyikének elkövetése miatt kerül a legtöbb {ilyen típusú bűntett elkövetésével vádolt) ember bíróság elé. Igaz — ez a fórum többnyire nem a megye, kerület vagy a szék bírósága, hiszen az esetek túlnyomó többségében már a falu széke szankciót alkalmaz a rend megbontói, a falusi törvények megszegői ellen, de azért a törvényhatóságok táblái elé is szép számmal kerültek garázdák, verekedők, olyanok, mint pl. Belső-Szolnokban Haragos Nyikuláj Felsőgyékényesről. Ő a korcsmában vitába keveredett Zánk Nyisztorral, mindegyikük azt akarta, hogy a muzsikusok neki húzzák a nótát és a vitát azzal zárta le, hogy Zánk már a helyszínen alapos verést kapott. A „vita" azonban később is folytatódott és a vádlott „az guaerulánsnak [panaszosnak] futamodván vasvillával'*, azt úgy megütötte, ,,hogy azonnal le esvén fél halva vitték be a házba". A megye seborvosa szerint, ha nem viselik olyan jól gondját, meghalt volna fejsebei miatt. Kötekedő Haragosunk azonban még „tolvajt is kiáltott", hogy félre vezesse az embereket és előttük az agresszor megtámadottnak, jogaiban sértettnek tüntesse fel magát. A törvényszék ítélete: „hatalmaskodása miatt vérbírságot fizessen és ok nélkül való tolvajkiáltásért 36 kemény páltza ütéssel megverettetvén" Zánk Nyisztor „sérelmét, költségét, fáradságát és sérelmeztetése mián történt kárát és hátramaradását térítse meg".

111 Persze nem mindig egy-egy falurossza fölött ítélkeznek a bíróságok: Belső-Szolnok Táblája például 1783. március 11-én verés (verberatio) miatt 6 kemény pálcaütésre ítélte a 14 esztendős Németi Sándort, aki tettét nem tagadta „de azt állította, hogy azt részegségében követte el".

113 Ez azt is tanúsítja, hogy a fiatalkorúak mérték nélküli italfogyasztása és ebből eredő garázdasága nem XX. századi jelenség. Testi sértési ügyekben általános jelenség az, hogy a vizsgálati fogság rövid, mert a bizonyítás is könnyebb: Ötves Jankó és Ötves Majlát sátoros cigányokat történetesen verekedés ós megsebesítés miatt vetették Küküllő börtönébe 1783. június 17-én, de ügyükben már június 28-án megszületett az ítélet: nyolc nap börtön és Jankó 2 részletben 50 botot, testvére pedig 25-öt kapott.

119 Ez természetesen nem vonatkozott az olyan esetekre, amikor a bíróság valamilyen megfontolás alapján (talán azért, hogy a kötekedő hajlamú és a bűnözés útjára lépett, viszonylag fiatal férfiak „vérét lehűtse"?) hosszú hónapokon keresztül húzta az ítélet meghozását, mint Belső Szolnok is tette a Kőfárkára való Trifon Doroftyije, a Gyulay-ezred „derék katonája" (strenuus miles) ügyében. E derék hadfit 1783. június 19-én fogták be [verés, fenyegetés (a forrás azonban nem jelöli meg, hogy kit és mivel fenyegetett 116 Uo. »'OL, F-46: 3306/1783. 118 Uo. 119 OL, F-46: 5980/1783.