Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

234 Hajdú Lajos Más esetekben is ezt a gyakorlatot követték a bíróságok: Aranyos-szék Táblája történetesen egy tolvaj elrejtése miatt kívánta megbüntetni a harasztosi illetőségű Kis Andrást és Jakab Jánost, akiket néhány napi fogvatartás után óvadék ellenében szabadlábra helyeztek. Kilenc hónap alatt azonban sem a vád alapját, sem annak alaptalanságát nem sikerült megnyugtatóan eldönteni, a bíróság véleménye szerint a két fél bizonyítékai egyensúlyban (in aequilibrio) vannak, ezért rendelték el a közös vizsgálatot. Egyéb hasonló ügyeknél viszont a bíróságok — a levéltári matériában nem részletezett okok alapján — megelégszenek azzal, hogy a felek tanúit a Tábla színe előtt szembesítik. Ezt tette Háromszék is a „tolvajsággal, tolvaiohkal való társalkodassal és egyéb malitiakkal" vádolt Kerekes János perében, amikor megállapította, hogy ,,a két pars fatensek fassioiban nagy difformitas tapasztaltatik", tehát a felek tanúinak vallomása jelentős mértékben eltér.

30 Ha e hosszú procedúra után a bíróság eljutott odáig, hogy mérlegeim tudta a felek által elé tárt bizonyítékokat és meg tudta hozni ítéletét, a perek többsége ekkor még mindig nem fejeződött be: az elítéltnek ugyanis — függetlenül rendi helyzetétől — lehetősége volt arra, hogy az ítélet ellen fellebbezzen, vagy perújítással éljen, de még a perújítás után meghozott bírói döntés esetén is folyamodványt adhatott be az uralkodóhoz. Az erdélyi büntetőperek következő jellegzetessége, hogy a bíróságok — hiába hivatkozik a vád képviselője jogszabályokra, amelyek {pl. tetten ért vagy cselekményét békésen megvalló stb. elkövető esetén) nem engedik meg a fellebbvitelt, az iratok átküldését (transmissionem) vagy a perújítást — szubjektív benyomásaik alapján hol engedélyezik ezt, hol pedig elzárkóznak előle. Tanulmányom előző részében (lásd a 16. sz. jegyzet előttieket) már foglalkoztam azzal, hogy Közép-Szolnok Állandó Táblája nem engedte meg a halálra ítélt Pap Györgynek sem a perújítást, sem a Királyi Táblára való fellebbezést, Felső-Fehér Táblája viszont ugyanebben az időszakban engedélyezte Duslug Juonnak a perújítást, mert hiszen „életéről van szó" (de vita et sanguine agatur), holott maga a bíróság állapította meg, hogy egész addigi életét tolvajkodásban töltötte és a vádló is helyesen citálta azokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek az ő esetében nem teszik lehetővé a perújítást.

31 Az erdélyi perek lassúságáról és annak okairól írottak természetesen nem minden büntetőperre érvényesek, nemcsak fél, egy vagy két évig tartó perekben ítéltek a bíróságok, hanem olykor néhány nap alatt le is zárták az ügyet. Egyetlen példa erre: Belső-Szolnok Táblája 1784. február 17-én kezdte tárgyalni a lopás gyanúja miatt február 4-én bebörtönzött monostorszegi illetőségű Kador Von ügyét és minthogy a körülmények tiszták voltak (a vádlott a cselekményt beismerte, első botlását követte el, az elorzott kis értékű dolog hamar visszakerült tulajdonosához stb.), másnap már meg is hozta a 12 botütés elviselésére szóló marasztaló döntést, az elítélt pedig a büntetés kiállása és az intés meghallgatása után aznap el is hagyhatta börtönét.

32 Az erdélyi nagyfejedelemségben alkalmazott büntető gyakorlat negyedik sajátossága az évszázados közösségi, népi elemek továbbélése az eljárásban. A lakosság (amely a II. József-féle népszámlálás adatai szerint körülbelül másfél millió lélek) mintegy 90%-ban kis falvakban él, a történelem viharai során 30 Aranyos = OL, F-46: 4006/1784. Háromszék = OL, F-46: 3306/1783. 31 OL, F-46: 8852/1783. 32 OL, F-46: 4006/1784.