Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 233 az illető a vádlottnak, nem jóhírű, nem tisztességes ember. Gyakori volt az is, hogy a védelem szintén végrehajtott egy vizsgálatot, felkért királyi emberek, a Tábla rendes vagy számfeletti bírói közreműködésével. Ezek a vádlott védelmére — szintén előre összeállított kérdések alapján — meghallgattak 10— 20—50, olykor ennél is több tanút (lásd a 19. sz. forrást!), akik egyrészt a vádlott tisztessége, másrészt a sértett vagy káros (azaz károsult) erkölcstelensége, esetleg súlyos emberi hibái mellett tanúskodtak, néha viszont arról szóltak, hogy a gyanúsított az ő társaságukban volt (a tetthelytől messze), amikor azt a cselekményt elkövették, amellyel őt gyanúsítják. Amennyiben a vizsgálat során kiderült, hogy más törvényhatóságban a vádlott állott már bíróság előtt (esetleg el is ítélték valamilyen bűntett elkövetése miatt), a Tábla természetesen ,,átírt" ennek a fórumnak, kérve a gyanúsított előéletéről szóló (és a szankció meghatározásában is szerepet játszó) adatokat. A korszak körülményei, az igazgatási és bírósági szervek túlterheltsége, munkájuk szervezetlensége és a tisztségviselők emberi gyarlóságai miatt azonban gyakran fordult elő, hogy a kitűzött (nem rövid) határidőig a dokumentumok nem érkeztek meg, így az ítélet meghozatalát el kellett halasztani. Ez történt történetesen 1783. január 20-án Közép-Szolnokban is Rácz Tivadar lopási ügyében (,,Belső-Szolnok az ügyet érintő kívánt dokumentumokat még nem küldte meg"), vagy a szélszegi illetőségű Árgyelán Urszuj (másképpen Rácz János) lopási perében is. Az ő ügyét (kancalopással vádolták) január 20-án akarták tárgyalni, de az információk hiánya miatt a tárgyalást március 14-re kellett halasztani. Ekkor azonban, minthogy Szatmárból és Belső-Szolnok-ból még mindig ,,nem jöttek meg a kért dokumentumok, ezért az ügy a rabok következő jelülvizsgálatáig félretétetik" — hangzik a Tábla döntése.

27 Ebben az esetben csupán ez a körülmény (az iratok késői átküldése) öt hónap késedelmet okozott, mert a Tábla csak június 17-én tudta meghozni ítéletét (félév börtön és 50 bot két részletben).

28 Elő-előfordult azonban az is, hogy a vádló és a vádlott tanúi egészen másként vallottak a vád tárgyává tett cselekmény elkövetéséről és elkövetőjéről. Ez történt például Háromszék Állandó Tábláján az emberölés elkövetésének vádjával indult egyik büntetőper tárgyalásán is: Kézdi-szék alkirálybírája Baráti Andrásnak azt kívánta, „hogy hóhér által feje elüttessék", mert a peselneki illetőségű Géczi (másképpen Opra) Istvánt „minden igaz ok nélkül ugy megütötte főben, hogy azon ütés miatt hatod napon meg is halt". A rendkívül érdekes (és fordulatokban is gazdag) per során a vádlott előbb kifogással élt a felperes tanúi ellen (bebizonyítva, hogy azok a meghalt férfi attyafiai), majd az általa kért vizsgálat fátensei, akik „mint minden exceptio felett való, a lármára odament és szemmel látott bizonyságok [azaz szemtanúk], mind azért, hogy közelebbről látták az actust, mind azért is, hogy számosabbak" — a vád tanúinak hitelét «rősen meggyengítették. Ezek azt vallották, hogy nem a vádlott, „hanem Barta Ferencz sebhette halálra Opra Istvánt". A bíróság tehát a vádlott tanúinak véleményét tartotta elfogadhatóbbnak, az ügy pontos részleteinek felderítése érdekében azonban elrendelte, hogy a helyszínen közös vizsgálatot (communis inquisitio) kell végrehajtani.

29 27 OL, F-46: 3306/1783. 28 OL, F-46: 5980/1783. 29 Uo.