Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
FORRÁSKÖZLÉS HAJDÚ LAJOS BŰNÖZÉS ÉS BÜNTETŐBÍRÁSKODÁS ERDÉLYBEN (VALAMINT A PARTIUMBAN) A JOZEFINISTA BÜNTETŐJOGI REFORMOK ELŐTTI ÉVEKBEN E tanulmány egy büntető jogtörténeti monográfia része, annak is csak rövidített formája, mert nem tartalmazza a tudományos Judicium alapjául szolgáló statisztikai adatsorokat. E monográfiában azokat a változásokat kívánom bemutatni a tisztelt olvasónak, amelyek 1763/64-tői (az Állandó Táblák létrehozásától) kezdve az erdélyi nagyfejedelemség büntetőbíráskodásában és büntetőjogában bekövetkeztek egészen a kilencvenes évek derekának konzervatív stabilizációjáig, amikor a reformtevékenység megakadt és csaknem félévszázadra kikerült mind a kormányzat, mind a haladásért küzdő politikai erők tervei közül. Munkám alapvető forrásai (a guberniumi és királyi táblai jelentések, uralkodói döntések, kancelláriai dekrétumok és egyéb levéltári források — beadványok, kérelmek, reformtervek stb. — mellett) azok a korabeli rabtabellák és büntetőper-kivonatok, amelyeket a 13 erdélyi és partiumi magyar megye, illetve kerület (Alsó-Fehér, Felső-Fehér, Hunyad, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka, Belső-Szolnok, Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd, Fogaras és Kővár), az 5 székely „nagy" szék (Udvarhely, Háromszék, Csík, Maros, Aranyos), valamint a 3 fiúszék (Bardócz, Gyergyó és Miklósvár), továbbá a 9 szász szék (Nagyszeben, Kőhalom, Segesvár, Nagysink,Medgyes, Szerdahely, Szászsebes, Szászváros, Üjegyház) és 2 kerület (Brassó, Beszterce) bíróságai negyedévenként (angariatim) a Nagyszebenben székelő főkormányszékhez felterjesztettek. A levéltári kutatómunka során figyelembe vettem természetesen a szabad királyi városok (Kolozsvár, Gyulafehérvár, Marosvásárhely), valamint az igazságszolgáltatásban bizonyos függetlenséget és külön jogokat élvező települések, ún. taksás helyek (Abrúdbánya, Bereck, Csíkszereda, Dés, Désakna, Erzsébetváros, Hátszeg, Illyefalva, Kézdivásárhely, Kolozs, Nagyenyed, Oláhfalu, Sepsiszentgyörgy, Szamosújvár, Szászrégen, Szék, Torda, Udvarhely, Vajdahunyad, Vízakna, Zilah) perkivonatait, illetve rabtabelláit is, bár ezek — fő leg a kisebb helyeknél — gyakran nemlegesek. E jelentések persze sokszor hiányosak: az erdélyi bíróságok mindössze 75—80%-a terjesztette fel időre a tabellákat, valamint perkivonatokat a főkormányszékhez (Dobokából, Szeben és Szerdahelyszékből például a jelentések több mint felénél ,,deest" — hiányzik — a bejegyzés a guberniumi akta palliumán). Olyan esetek is gyakran előfordulnak, hogy a megyei rabtabella és a perkivonat adatai nem fedik egymást: Küküllő 1775. II. negyedévi rabtabellája szerint pl. Tzipán Tódort csempészésért vették őrizetbe, a perkivonat szerint viszont ő a köznyugalom megzavaró]a és a népet fegyverfogásra izgatta. 1 1 ,,. . . tranquillitatie publicae turbator et plobis ad suseipienda arma coneitator fuerit". OL, F-46: 5051/1775.
