Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - Ember Győző: Levéltári intézmények / 181–198. o.

I 182 Ember Győző szónak is kialakultak. A magyarországi latinban nemcsak a levéltárat, hanem olykor az irattárat, vagy annak régebbi részét is, archívumnak nevezték. A magyar nyelvben meghonosodott archívum kifejezést olykor rövidebb — a németnek megfelelő — ,,archív" formában is használják. Magyarosodott jelentése részben a levéltár szó jelentésének felel meg — pl. a Párttörténeti Intézet Archívuma —, részben azonban mást is jelent. Archívumnak neveznek egyes dokumentumfajtákból összeállított gyűjteményeket, amelyek — ha nem is teljes egészükben — történeti forrásértékkel rendelkeznek. Ilyenek pl. a film-, a hanglemez-, a hangszalag-, a sajtóarchívumok. Van köztük olyan, amely teljes egészében levéltári anyagnak minősül, van olyan, amelyik csak részben, vagy egyáltalában nem. Az archív szóból képezték az archivizálni igét, amely annyit jelent, mint archívumban elhelyezni, tartósan megőrizni. Hallottam az archív jelzőt úgy használni, hogy: elavult, értéktelen. Idegen nyelvekben folyóiratok címében is gyakran szerepel a latin archívumból származó kifejezés a gyűjtemény szónak megfelelő értelemben. A Nemzetközi Levéltári Tanács (Conseil International des Archives) folyóiratának Archívum a címe. Megemlíthető még, hogy a levéltárakat, mégpedig elsősorban a levéltári intézményeket, más rokon intézményekkel, a könyvtárakkal együtt, közgyűjteményeknek is nevezik. A közgyűjtemény olyan tudományos vagy kulturális intézmény, amely a múlt írott és tárgyi emlékeit, forrásait őrzi és gondozza. A levéltári intézmény A levéltári intézmény (vagy a levéltár mint intézmény) olyan intézmény, amelynek az a rendeltetése, hogy fenntartójának a tulajdonában vagy birtokában lévő levéltári anyagát biztonságosan megőrizze, és fenntartója céljaira minél használhatóbbá tegye. A levéltári intézménynek tehát kettős rendeltetése van: a gondjára bízott levéltári anyag minél biztonságosabb megőrzése és annak minél könnyebben használhatóvá tétele. A levéltárfenntartók hosszú ideig csak saját céljaikra létesítettek levéltári intézményt. Idővel azonban lehetővé tették, hogy a tulajdonukban vagy birtokukban lévő levéltári anyagot a maguk céljaira mások is használhassák. Fenntartották azonban azt a jogot, hogy a használat csak az ő engedélyükkel történhessék. Továbbá azt a jogukat is, hogy az anyagnak bizonyos részeit rajtuk kívül mások ne ismerhessék meg. A levéltári intézmények, miközben kettős rendeltetésüknek eleget tesznek, kettős alap jellegű munkát végeznek: tudományosat és igazgatásit. Magyarországon az Elnöki Tanács legutóbbi törvényerejű rendelete, amelyet az Országgyűlés törvényerőre emelt, ezt úgy fejezte ki, hogy a levéltári intézmények tudományos intézmények, amelyeknek igazgatási feladataik is vannak. Kettős alapjellegű: tudományos és igazgatási munkájukkal a levéltári intézmények más fontos munkaterületeket is szolgálnak. Ezek között a közművelődést is. Ez a szolgálat, de véleményem szerint sokkal inkább az a tény, hogy Magyarországon a levéltárügynek a Művelődési Minisztérium az országos főhatósága, a magyarázata annak, hogy egyesek nézete szerint a levéltári intézmények munkájának nem kettős, hanem hármas alap jellege van: tudományos, igazgatási és közművelődési. Sőt vannak, akik a levéltári munka közművelődési jellegét tartják a meghatározónak, amely a levéltári intézmények helyét a közművelődési