Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.
98 Soós István bíróval valószínűleg Ghyczy Rafael nagybátyja, Ghyczy Péter Nyitra megyei alispán révén került kapcsolatba, akivel évekkel azelőtt levelezésben állt és talán ő működött közre abban, hogy Ghyczy Rafael vállalta az előfizetők összegyűjtésének feladatát. 87 Az Eggenberger József „könyváros" és megbízottai által összegyűjtött előfizetők listájáról sem alkothatunk teljes képet, mivel Horvát jegyzéke csonka; az ábécé szerint felsorolt nevek Guzmics Izidorral megszakadnak. Valószínűleg magában foglalta mind a hatvan előfizetőt (itt 42 van), akik előzőleg már jelentkeztek a könyv megvételére, továbbá azokat is, akik később jelentették be igényüket. 88 Sokat tett a prenumeránsok számának gyarapításában báró Mednyánszky Alajos is. A műre felhívó prenumeráns-hirdetést Horvát levelével együtt 1818. november 19-én kapta kézhez és azon nyomban hozzálátott, hogy Horvátnak e „sok fáradsággal és költséggel készített, édes Hazánknak hasznos és dicsőséges, még a Külső Nemzeteknél is bötsületet szerzendő" 89 munkájára előfizetőket toborozzon a felvidéki vármegyékben. Szétosztotta, elsősorban Nyitra vármegyében, a Horvát által küldött könyvhirdetési példányokat, azzal az utasítással, hogy az előfizetni kívánók nála jelentkezzenek. Sajnálkozva közli azonban, hogy az elmúlt két hónapban nem érkezett be egy jelentkezés sem. Ezt az érdektelenséget annak tulajdonítja, hogy „édes Hazánkban elhunyt már az az edgyet értő jó akarat, és a Közhasznú Munkák s találmányokat Közerővel elő segítendő igyekezet. . ." fl0 . Öccsét, Mednyánszky Józsefet, továbbá báró Jeszenák Jánost, és az ifjú Szapáry grófokat — Józsefet és Sándort — sikerült mégis rábírnia a prenumerálásra, s magát is beleértve így öt prenumeránsról tud beszámolni. Mindannyian letétbe helyezik a pénzt Landes pozsonyi könyvárusnál, s kérik Horvátot, hogy a kinyomtatott példányokat is oda küldje majd el. 91 Horvát, aki — mint említettük — a praenumeránsok kis száma miatt már-már arra az elhatározásra jutott, hogy a művét félreteszi, többet nem dolgozik rajta, most, az újabb, a kor lehetőségeihez képest viszonylag nagy számú előfizető jelentkezésével mégis úgy véli, hogy „nagylelkű Előfizetőinek" köszönhetően olyan helyzetbe jutott, ,,hogy közel két év lefolyása után a nyomtatáshoz" kezdhet. 92 A munkát, illetve annak első példányát ifj. Trattner János Tamás pesti nyomdász 1821 februárjában vagy valamivel később szándékozott kinyomtatni. 93 Hogy a munka mégsem jelent meg, s emögött milyen újabb 87 Vö. Ghyczy Péter levelét Horvát Istvánhoz. Nyitra 1814. aug. 18. OSZK Kt. Levelestára. 88 Vö. Verbőczi emlékezete, 102. ff. (7., Eggenberger József Könyvárosnál Pesten.) 89 Levele Horvát Istvánhoz. Pozsony, 1819. jan. 15. OSZK Kt. Levelestára. 90 Uo. 91 Uo. 92 Vö. Mándy Péter idézett leveléhez (1821. jan. 29.) csatolt nyugtát, amely szerint valószínűleg azt a 110 forintot, amelyet Mándy Horvátnak elküldött, „fizette be Horvát Czédulákban, melly Summát Tek. Ns. Horvát István Úrtól, a Nemzeti Múzeum Őrzőjétől, több Ts. N. Vármegyék Táblabírójától Verbótzy Első Darab [kiemelés a szerzőtől] nyomtatására, köszönettel kezemhez vévén, ezennel megesmérem. Pesten, Februárius 20. 1821. Trattner János Tamás". 93 Uo. 99. f. Sőt, Vitkovicsnak Döbrentei Gáborhoz írott leveléből kitűnik, hogy már egy évvel korábban, 1820 februárjában nyomdába adta művét: „Horváth [így !] VerbŐczijót nyomtatja, mint monumentum aere .perennius, sietteti a magyar famíliáknak, de még inkább a törvénytudóknak általadni." Pest 1820. február 26. Szvorényi József: Vitkovics Mihály válogatott levelei. Bp. 1879. 66 — 67.
