Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.

Diplomatika és politika 91 menyek elkészítése és elküldése után is folytatta Horvát számára a kutatásokat a konvent levéltárában. Egy ízben, mint azt Horváthoz írott egyik levele is bizonyítja, sajnálattal közli Werbőczy „védelmezőjével", hogy legutóbbi fáradozása nem járt sikerrel, mert a Kerepeczy-nemzetségrŐl szóló újabb adatokkal nem szolgálhat: a ,,Kerepekij [igy!] Domonkosnál feljebb való lineák vezetésére, sem pedig a Ferencz, László, és András leszálló Atyafiaira útmutató Acták nálunk tellyességgel Nem találtatnak".

52 A garamszentbenedeki konvent 1818. október 20-án fejezte be a levéltárában található, a Werbőczy-családdal kapcsolatos oklevelek másoltatását.

53 Az esztergomi káptalan három, 1517, 1521. és 1522-ből származó diplomával egészítette ki Horvát forrásait.

54 Az említett levéltárakon kívül Horvát levélben fordult még a pozsonyi káptalan archívumának vezetőjéhez, Tersztyánszky Jánoshoz, akit évekkel korábban, még 1812-ben ismert meg, midőn a nádor megbízásából a káptalan könyvtárában magyar nyelvű nyomtatványok után kutatott. Tersztyánszky örömmel tett eleget Horvát kérésének, felkutatta a Werbó'czy-nemzetségre vonatkozó kútfőket a levéltár dokumentumai között. Horvát 1818. július 22-én, tehát a konventekkel kötött szerződést követő napon írott levelére válaszolva közli, hogy — legnagyobb sajnálatára — csak néhány, Werbőczyvel, illetve családjával kapcsolatos oklevélre sikerült rábukkannia. Ezek egyikében szerepel Werbőczy István neve, aki valószínűleg a Tripartitum szerzőjével azonos. Vannak más hiteles források is, amelyek a Werbőczy-család horvátországi őseire, elődeire, illetve birtokaikra vonatkoznak.

55 Horvát, minden apró részletre kiterjedő nyomozásai során nemcsak az egyházi levéltárakban fellelhető forrásokat kívánta magának megszerezni, hanem a nemesi, családi magánlevéltárakban lappangó dokumentumokat is. Ennek érdekében szóles körű levelezésbe fogott, és elsősorban a Werbőczyvel rokonságban álló nemesi családok, mint pl. az Újhelyi valamint a Zarándffifamíliák levéltárait igyekezett feltérképezni. Levélben kereste meg tehát Ugocsa vármegye első alispánját, Csehi Pogány Jánost, hogy az Újhelyi-nemzetség archívumában meglevő diplomákról hiteles másolatokat készíttessen. Pogány kitüntetésnek érezte, hogy az általa nagyrabecsült történetírónak ós nyelvésznek segítségére lehet. Nemcsak az oklevélmásolatokat küldte meg Horvátnak, hanem a család részletes genealógiai tábláját is, továbbá egy Verbőcön élő, Nagyidai Ferenc nevű nemes levéltárából nyert oklevelek hiteles másolatait is. Levele végén Pogány sajnálkozik amiatt, hogy az említett Újhelyi-nemzetség okleveleiről készített másolatokat nem küldhette előbb, mint ahogy azt Horvát tőle kérte, de nehézségei támadtak a másoltatással: „Mert kivált két levél igen régi írás lévén mind addig valóságos Massában [így!] le nem írathatták, nem találván olyan embert, a ki el olvashatta volna, míg őnnőn magamis belé nem tekintettem."

56 Pogány más vármegyebéli nemeseket 5i Lásd: Verbőczi emlékezete, 75. f. — A levél keltezése: Leleszen Mindszent havának 12kén 1818-ban. Nóvák testvére, Nóvák Ignác jászói levéltárnok szintén sokat munkálkodott az oklevelek összegyűjtésén. Vö. uo. 40. f. 53 MOL, R 313., 3. csomó, 50-71. f. 54 Uo. 96-102. f. 56 Levele Horvátnak: Posonii 5a Augusti 1818. OSZK. Kt. Levelestár. 58 Lásd Pogány levelét Horvátnak: Nagy-Szőlődön, 1818. aug. 27ik napján. Verbőczi emlékezete. 77. f.