Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

72 Bertényi Iván leg fellelhető, nem precíz leírásból fakadó kétértelműségekre gondolunk, így a Csentevölgyi ármálisnak a rajzot nem, csak kétértelmű címerleírást közlő szövegére, amely miatt a századforduló jeles heraldikusai, Csergheő Géza és Csorna József eltérő módon tudták csak rekonstruálni a benne leírt címert.

350 (Különben is a kérdéses ármálissal eddig foglalkozó kutatók közül még senki sem állította, hogy a címerleírás szándékosan készült volna kétértelműén, így teljes joggal valószínűsíthetjük, hogy a Csentevölgyi-címer leírásakor egy konkrét címer feküdt a scriptor előtt, s ő azt írta le pontatlanul.) Azaz, ha esetleg voltak is a Csentevölgyi-címernek változatai, azok nem az ármálisban, hanem pecséteken, sírköveken, egyéb tárgyakon szerepelhettek. Ha legkorábbi címer(voltaképpen sisakdísz-) adományainkat szemügyre vesszük, mindjárt másodikként Donch zólyomi ispán 1327. október 23-án kelt címereslevele tűnik fel. Ebben Károly Róbert megengedi a megadományozottnak, hogy valahányszor ő (azaz a király) személyesen hadbaszáll, Donch mester aranyos címert, címeres jelvényeket (sisakdíszt) és zászlót viselhet, s mindezeket arannyal boríthatja be.

331 Mivel a Donch-címert a magyarországi Anjouk heraldikájáról értekezve másutt már részletesebben elemeztük,

352 ehelyütt csak azt a momentumot emeljük ki az adományból, hogy az arany máz használatának az engedélyezése csak a király hadbaszállásának az esetére szól, más alkalmakra nem. Ilyenkor arany nélkül, tehát más változatban viselt, szerényebb jelvényekkel kellett Donch mesternek beérnie. (Itt a ,,szerényebb" minősítés a sisakdísz aranyozatlan változatára teljes joggal megengedett, mert a szövegből egyértelműen megállapítható, hogy írója a későbbi teoretikus szemlélettel szemben előkelőbbnek érezte az aranyozott sisakdíszt az aranyozatlannál.) Hasonló, az aranyat az ezüstnél előkelőbbnek tekintő, s adott esetben az ezüstöt arany mázzal felcserélni engedő szemléletmód olvasható ki abból az 1409. február 24-ón kelt címereslevélből, amelyet Garázda Miklós és Dénes, valamint rokonuk, Szilágyi László kaptak. A király elégedettségét a Szrebernik védelmében kivívó címernyerők 1407-ben és 1408-ban már részesültek birtokadományban. Az 1409-es címereslevél őket nemesi címerük birtokában új adományként erősítette meg. Pajzsukon ezüst-fehér mezőben lángokból kiemelkedő, balra néző, fekete vadkecske, aranyos szarvakkal, sörénnyel és patákkal, a mellső lábaival tartott, gyökerestől kitépett fenyőfa lombjait rágja. A címer sisakja is fehér, alsó szélén aranyozott. Legérdekesebb azonban a címereslevélnek az a kitétele, amely a címernyerőket ós utódaikat azzal a kiváltsággal ruházza fel, hogy ha bármelyikük katonai méltóságra emelkedne, a címer mezejének az ezüstjét aranyra változtathatja.

353 Ezzel az engedéllyel itt 350 Fejérpataky László: A XIV. századi czín adomány. — Turul, XIX. 1901 103—104. p. 351 ,,. . . quociescunque nos cum nostris hostibus personale inimus eonflictum, tu tue persone arma et armorum quelibet insignia detectiva, atque cristarn et vexillum habeas et induas deaurata et sive pure per omnia accendas in auro. . ." — Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei. 1200—1868. (I) Budapest, 1904. II. sz. 3. p. 352 Bertényi Iván: A magyarországi Anjouk heraldikájának néhány kérdése. — Művészettörténeti Értesítő XXXV. (1986) 57. és 59. p. 353 ,,. . . scutum trianguläre campi argentei albi, in medio superiorem mediam partém capre silvestris cornuorum et pilorum superiorum colli ac ungularum deaureatorum in flama ardenti ab inferiori positam et arborem abietis viridium ramorum in medio pedum habentem et de ramis ipsius comedentem, galeam denique albam in margine inferior deauratam super idem scutum cum retro et antipendio coloris albi nigro commixti, super