Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

70 Bertényi Iván rül folyt. Fejérpatakyval polemizálva Éble Gábor azt próbálta bizonyítani, hogy a sas nem fehér volt, hanem természetes színű. Ebben a kérdésben Varjú is melléje állt, s úgy vélekedett, hogy barna, természetesen ábrázolt, . . . hihetőleg a czímerfeső szeszélye folytán". Velük szemben Fejérpataky László az oklevél szövegéhez igazodva azt állította, hogy „mivel II. Ulászló saját örökölt czímerével adományozta meg a Dessewffyeket (»nostris hereditariis armis«), ezért az a Piastok sasa lehetett csak".

346 A kérdést ugyancsak nehéz eldönteni, mert bár teoretikusan Fejérpatakynak kétségtelenül igaza van (a Piast sas fehér), a lefestett címer és a leírt címer közt ekkoriban már más esetekben is szépszámmal kimutatott eltérések után egyáltalán nem tekinthetjük bizonyosnak, hogy eredetileg a festményen is fehér sas volt. Ugyanakkor persze az sem zárható ki, hogy a sas csak az azóta eltelt hosszú évszázadok alatt barnult meg a festett címerábrán. Ez esetben persze nem lehet szó a címer barna sasos változatáról. Minthogy azonban más, további eltérések is kimutathatók a festett címerkép és a szövegben leírtak között (tollak, illetve sisaktakarók a virágok helyett), a lefestett és a leírt változatok különbözőségét a sastól eltekintve is feltétlenül konstatálnunk lehet. A Dessewffy-címer körül a századunk elején lezajlott vita további érdekessége, hogy ennek kapcsán tette meg Fejérpataky azt az általános megállapítását, miszerint ,,a hol az armalis szöveg és a czímerfestmény közt eltérés van, ... a szöveg a hiteles, mert annak a festmény nélkül is teljes érvényűnek kell lennie".

347 Ezt a megállapítást minden bizonnyal a századfordulón divatos címerjogi szemlélet is indukálhatta. A címerváltozatok ismeretében és a címerjogi iskola meghaladása után azonban megfontolandó, hogy ilyen esetekben mechanikusan és mindig a szövegben leírt változatot részesítsük előnyben. Hiszen épp a Dessewffy-címer ármálisának a szövegében is ott szerepel a ,,prout hec arma. . . in capite presentium litterarum nostrarum suis appropriatis coloriabus arte pictoria figurata sunt et expressa. . ." kitétel, azaz maga, a címerjogi szemlélettel nézve alapul veendő szöveg utasít az oklevél élén látható festett képhez. Már pedig akkor most a szöveg melyik részéhez alkalmazkodjunk? Ahhoz, amelyik leírja a címert, vagy ahhoz, amelyik a címerábra alapulvételét írja elő ? Amint a Mérei-címer röviden felvillantott utótörténeténél láthattuk, a XVI. századi gyakorlat nem mindig a szövegben leírt változatot követte, hanem hol ezt, hol azt; ezért azokban az esetekben, amikor a szövegben leírt és az ármálisban lefestett változatok eltérnek, a megörökített variációk valamelyikének a mechanikus elfogadása helyett célszerű elfogulatlanul közelíteni a kérdéshez, s mindkét változatot az illető címertulajdonos címerének tekintve, ha lehetőség van rá, meg kell próbálni kideríteni: a gyakorlatban (pecséteken, esetleg sírköveken, vagy másutt) milyen címereket használtak az illetékesek. Sírkő vön látható címer bizonyítja másik típusú, egyazon címereslevélből megállapíthatóan eltérő címerváltozatok meglétét vizsgált korszakunk végén. Mátyás király 1489. november 16-án kelt ármálisában Sánkfalvi Antal pozsonyi prépostnak, testvérének, Hews Tamásnak és általuk osztályos atyafiaiknak, Lazoi János mester erdélyi kanonoknak, Hews Miklósnak és Ferenc346 Vfarjú] E [lemér] recenziója Turul XXI (1903.) 79. p., Éble Gábor: A Dessewffyek ezimere. — Turul XXII. 42 — 44. p., Fejérpataky, 1903. 180 — 182. p., — Ffejérpataky László]: A Dessewffyek ezimere. Turul XXII. (1904) 87-89. p. 347 Fejérpataky, 1903. 182. p.