Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
62 Bertényi Iván léte sem valószínűsíthető, mint az 1450-es években a címernyerő Hunyadi János és családja, valamint a címert adományozó V. László király közt fennállt. Amennyiben Bárczay Oszkár leírásának hitelt tulajdoníthatunk, címerváltozatot lehet felfedezni azoknak a deszkákra festett címereknek az egyikén is, amelyek a múlt századig a márkusfalvi templom falait díszítették, s amelyek leírását és ábráját a neves heraldikusnak egy, a századfordulón írt tanulmánya őrizte meg a tudományos kutatás számára. Az egyik, valaha a templomban látható volt fatáblára ugyanis a leíró szerint 1500 táján vörössel és kékkel négyeit pajzs 1. és 4. mezejében ágaskodó egyszarvút festettek, a 2. és 3. mezőben ágaskodó farkas volt látható, feje felett félholddal, mögötte hatágú csillaggal. Sisakdíszként az egyszarvú nyakát és fejét ábrázolta. Eltekintve attól, hogy a farkast viszonylag ritkán szokták ágaskodó helyzetben ábrázolni, a címer érdekessége, hogy eltér Szapolyai Imrének mind a sírkövén, mind a pecsétjén megfigyelhető címervariánsától. 320 De eltér Szapolyai István nádor 1499. évi, Szepeshelyen emelt síremlékének 1 — 1 angyal által tartott címerpajzsától is. Bár István nádor sírkövének megfelelő pajzsa — a márkusfalvi címerhez hasonlóan — négyeit, s 1 —4. mezejében egyszarvút, a 2—3. mezőben hármashalom középsőjéből ágaskodó farkast (?) ábrázol orra előtt félholddal, mögötte csillaggal, de a címerképek a pajzs tengelye felé ágaskodnak, ami az adott sírkő vön látható elhelyezés mellett azt jelenti, hogy az 1. és a 3. negyed címerállata balfelé ágaskodik, a 2. és a 4. negyedé jobbra, s a két utóbbi így hátat fordít István nádor sírkőre faragott alakjának. A halott másik oldalán damaszkolt pajzsban csak egy hármashalomból növekvő farkas ágaskodó alakja figyelhető meg, orra előtt a félholddal, háta mögött a hatágú csillaggal, míg a halott feje fölött látható zászló közepén csak az egyszarvú ágaskodik, azaz a második pajzson és a zászlón külön-külön fordulnak elő az első pajzson összetetten szereplő címer elemei. 321 Ugy tűnik tehát, a különböző címerváltozatok megalkotói az élő heraldika szellemében szabadon „gazdálkodtak" a Szapolyai család címerképeivel: csupán arra ügyeltek, hogy különböző helyeken szerepeltessék őket, s az egyes címerek valamennyi lényeges elemét megörökítsék, az elhelyezés részletkérdéseire már kevésbé fordítottak gondot. Hasonló eljárás figyelhető meg a Máriássyak címereinél is a XV—XVI. század fordulója körül. E család régi címerének a pajzsán még tolldísz kísérte kettőskereszt volt látható, amelyet 1417-ben V. János még pecsétjére emelt. 1494-ben VI. István még a kettőskeresztes pecsétet használta, de 1498-ban már olyan pecséttel élt, amelyen a hat évvel később kapott címerre emlékeztető, félemberhez hasonló alak volt kivehető. Ez utóbb használt címer egyfajta ,,pars pro totó" előképének talán az a buzogányt tartó páncélos kar tekinthető, amelyet a család egy harmadik tagja, II. Szaniszló használt 1439-ből való, töredezett viaszpecsétjén. Mindenesetre 1504-ben kelt ármálisában II. Ulászló király Máriássy Istvánnak és örököseinek olyan címert adományozott, amelynek vörös mezejében a leírás szerint alul szikla látható, a címer főalakja növekvő, fegyveres, sisakos férfialak, aki jobb kezében vas buzogányt emel a feje 32ü Bárczay Oszkár: A márkusfalvi templom czímeres emléktáblái. — Turul XV. (1897) 94. p., ábrája: uo. Szapolyai Imre nádor 1487-re keltezett síremiókén a farkas az angyal által tartott pajzs hárrnashalmának a középsőjéből tűnik elő. Szepeskáptalan (Szepeshely, Spiéska Kapitula, Spisské Podhradie), Székesegyház. Leírása: Mátyás király, Katalógus 1983. 78. p. 705. sz. Fényképe: 114. p. 27. ábra. 321 Mátyás király, Katalógus 1983. 78. p. 706. sz. Fényképe: 115. p. 28. ábra.
