Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címer változatok a középkori Magyarországon 61 seit s az adományozáskor is használt címere volt. 315 S most jön a váratlan fordulat: miután Albert kieszközölte az új címer használatára feljogosító (szakszerű megfogalmazásban: a régi címert bővítő) ármálist, megmaradt a régi, koronátlan ábrájú pecsét használata mellett, de mégis annyi „kompromiszszummal" az új címer javára, hogy a gyűrűt legalább szerepeltette. Ezzel az eljárással azonban voltaképpen a Nagymihályi-címer újabb, harmadik változatát hozta létre. 1424-ben S(IGILLUM) ALBERTI DE UNG köriratú pecsétjén. 316 továbbra is a régi, korona és sisak nélküli formában látható a kapu és a két szarka. 317 Albert perjel eljárása tehát bizonyos vonatkozásban analógnak mondható Kassa város már bemutatott, XIV. századi eljárásával, amenynyiben az újonnan adományozott címer helyett továbbra is a régi pecsét használatával találkozhattunk — Nagymihályinál kisebb átvétellel az újból. Az eset külön érdekessége, hogy a végül is pecsétjére nem vésetett új címert ő maga kérte és kapta meg. Hasonló jelenséget, a régi címer továbbhasználatát figyelhetjük meg a Petneházyaknál is. 1417-ben Zsigmond király ármálist adott a családnak. Ez koronából növekvő, balra fordult, első bal lábával arany íj húrját feszítve, rajta ezüsthegyű arany nyilat lövésre készen tartó, ezüst oroszlánt ábrázolt, s sisakdíszként a pajzsalakot ismételte meg. 1462-ben újabb címeradományban részesültek a Petneházyak. (Az ármális név szerint is említi Benedeket, annak a Jakabnak a fiát, aki 1417-ben címernyerő volt.) A Mátyás király nevében kelt újabb adománylevél kék mezőben ágaskodó, arannyal fegyverzett (azaz arany szarvú és patájú) fehér egyszarvút ábrázol. Sisak, takarók nincsenek, de külső díszként a pajzsot maga előtt tartó angyal szerepel. 318 Érdekes, hogy a címeradományban is szereplő egyik családtag 1497. május 8-án kelt nyugtájának a pecsétjén nem az 1462-es, Mátyás-féle címert, hanem az 1417-es Zsigmond által adományozott címert használta, de — mivel itt nem kellett a címerképnek az uralkodó neve felé néznie, mint az ármálison — nem balra, hanem jobbra fordítva. Hogy miért, jószerével csak találgathatjuk. Elképzelhető, hogy az 1462-es ármálist nem erősítették meg újra Mátyás koronázása (1464) után, s ezért a későbbi jogszokás nem tekintette érvényesnek. 319 Ha ez bekövetkezett is esetleg, csak formai ok lehetett, hiszen amennyiben fontosnak tartották volna e címert a megadományozottak, nyilván nem mulasztják el megerősíteni, vagy — nem földbirokadományról lévén szó — minden további nélkül élhettek volna vele akár újabb királyi megerősítés nélkül is. A mélyebb, igazi okot aligha lehet kideríteni, hiszen a Petneházyak és a Hunyadiak között még olyan, politikai szempontokkal motivált „ellenszenv" meg3,5 ,,. . . arma seu nobilitatis insignia. . . quibus idem ac cuncti sui progenitores sine Corona usi fuissent, utereturque ipse de presenti, cum prescripte corone adieetione maiesta'ti nostre exhibendo. . . de novo dari et conferri. . . supplicavit." — M. H. H. 52. p., ábrája 52 — 53. p. közt. Vö. Fejérpataky véleményét is: 51. p. 316 Sztéray oklevóltár címlapján. 317 M. H. H. I. 51. p. 3,8 Fejérpataky László: A Petneházy-család XV-ik századi czímeres levelei. — Turul VI. (1888) (A továbbiakban: Fejérpataky, 1888) 11 — 14. és 66 — 68. p. A pajzstartó angyal művészi kivitelére már Fejérpataky felfigyelt, újabban Radocsay Dénes elemezte, s más hasonló, angyal pajzstartója címerekkel összevetve „a negyedik budai címerfestő" munkájának vélte. — Radocsay, 1957. 283. p. 319 OL Dl. 56289.', Fejérpataky 1888. 67. p., Nyulásziné Straub Éva: Címereslevelek a Magyar Országos Levéltárban. Budapest, 1987. (A továbbiakban: Nyulásziné: 1987) 122. p.
