Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 55 zetet támaszthattak a sírkőre tekintőben, hogy a levágott kar azokat a sírkőre vésett Alsáni Bálint felé nyújtja, azaz egy olyanfajta heraldikai udvariasság megnyilvánulására lehet gondolni, amely megfelelője lehet a királyi pecséteken már megfigyelt jelenségnek, tudniillik amikor a pecsétek címergyűrűinek az első felébe vésett címerállatait a pecsét közepe (tengelye), többi címerkép felé, balra fordították. (A heraldikai udvariasság hasonló megnyilvánulásaiként fogható fel a címereslevelek címerképeinek balra, az ármálist kiállító uralkodó neve felé fordítása is, erről azonban csak a későbbiekben lesz szó.) Csorna magyarázata és a miénk nem zárja ki egymást, mindkettő igaz lehet, de egyik sem bizonyítható. Bizonyosnak ismét csak azt mondhatjuk, hogy Alsáni Bálint bíboros címerének is két, hasonló címerképeket, heroldalakokat különböző helyzetekben a pajzsra alkalmazó változata maradt fenn. De nemcsak a pecsétek címergyűrűibe foglalt egyes címerek ábrázolásait fordították több-kevesebb rendszerességgel meg, s nem csupán a XIV. században. Ugyancsak Csorna figyelte meg Zsigmond király címeresleveiéiről értekezve, hogy a pajzsalak, ha eredetileg jobbra álló helyzete van, szembefordul a feleség címerének, az összetett címereknél a következő pajzsalaknak, ha sisakdíszül alkalmazzák, a társsisakdísznek, ha sírkőre van vésve, az oltárnak, az ármális elejére festett címer az adományozó koronás fő nevének. Zsigmondkori címereink közül csak kevés vét az udvariasság ezen törvénye ellen.

293 A ,,heraldikai udvariasság" valóban szépen megmagyarázza, hogy a (német) birodalmi gyakorlat szerint kiállított, s a címerábrát a címereslevél közepére festve bemutató ármálisok címeralakjai jobbfelé, azaz előre, a címeradományozó uralkodónak a címereslevél elején található neve felé néznek, míg a magyarországi gyakorlat szerint a címerábrát az ármális élén feltüntető címereslevelek címerképei azért néznek balfelé, mert e beosztás mellett az oklevéladó neve a címer mögé került, s nem lehetett úgy rajzolni őket, hogy az uralkodó nevének hátat fordítsanak. A magyar heraldikai szakirodalom címereslevélcentrikus voltából következett, hogy régebbi kutatóink egy-egy család ármálisának a felkutatását, leírását tekintették fő feladatuknak, a pecséteken, vagy egyéb tárgyakon fennmaradt címeres emlékek már kevésbé érdekelték őket, hiszen felfogásuk szerint a címereslevél tartalmazta valamely család ,,hiteles", „hivatalos", az uralkodó által adományozott címerét. Pedig nem érdektelen címerváltozatok nyomára lehet bukkanni, ha kissé körültekintőbben nézünk körül ugyanazon család különböző helyeken ránk maradt címeres emlékei sorában ! Zsigmond király nevében 1418-ban címeres levelet állítottak ki Suky János és László, valamint örökösei számára. Az oklevél nem írja le, csak lefesti a címert, amelynek ábráját a címernyerő mutatta be.

294 A címerábrán balra forduló, ágaskodó farkas fehér bárányt tart a szájában. A pajzs jobb sarkán balra fordult, arany csőrsisak látható, amelynek arany koronájából a 293 Csorna József: Zsigmond király ezímerlevelei. — Turul XIV. (1896) (A továbbiakban: Csorna, 1896) 12. p. 294 ,,. . . fidelis noster sincere dilectus Johannes filius Elie de Swk coram nostra celsitudine personaliter constitutus. . . arma seu nobilitatis insignia in presentium litterarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo eadem sibi et per eum Ladislao filio Michaelis de predieta Swk patrueli et condivisionali fratri suo ipsorumque consanguineis heredibus . . . dari . . . supplieavit. . . — Báró Petrichevich Horváth Emil: A, Suky-család címereslevele. Turul L (1936) (A továbbiakban: Petrichevich Horváth, 69. p. Ábrája: 1936) uo. 70—71. p. közt.