Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

52 \ Bertényi Iván törzset (legallyazott ágat), s felette és két oldalán 1 — 1 (összesen 3) stilizált négyágú csillagot ábrázoló címeres nagy pecsétje.

279 Ha be is bizonyítható, hogy Szepesi Jakab országbírói tevékenysége alatt hosszú évekig párhuzamosan két különböző címerű pecsétet használt, igen nehéz e gyakorlat miértjére választ kapni. A kar elhagyása és a három csillag helyett csak egynek a szerepeltetése a kisebb pecsét mezejében még indokolható a rendelkezésre álló kisebb pecsétfelülettel, miként Drugeth Miklós gyűrűs pecsétjének a pajzsára is feltehetően hely hiányában nem kerültek rá családja rigói. Azt azonban, hogy a nagy pecsét címerpajzsában szereplő fatörzset miért helyettesítette háromágú fenyőgally, bajos megfejteni. Hogy az országbíró családjának szűkebb pátriájára, a Szepességre kívánt-e egyrészt a csillagok alatti fatörzzsel, másrészt a hasonló elhelyezésű fenyőgallyal utalni, vagy másra gondolt, amikor ilyen címerképeket választott magának, aligha fogjuk valaha is teljes bizonyossággal megtudni a választ. Csak egy biztos és bizonyított: Szepesi Jakab egyidejűleg, egymással párhuzamosan kétféle, bár hasonló, de eltérő ábrájú címert használt különböző pecsétjein. Ugyancsak több címer részben párhuzamosan való használata állapítható meg Opoljei (Opuliai) László herceg (1367—1372 közt hazánk nádora) pecsétjein is. ő nádorként használt nagy pecsétjére balra lovagló, de pajzsát is mutató lovast vésetett, amely családi címerét, a sast ábrázolta. Ugyanez a sas került a ló takarójára és a lovas sisakdíszébe is.

280 Ugyancsak magyar nádorsága idején használt kisebb pecsétjén — nyilván helykímélés céljából és a korabeli sisakcímerek divatjának is hódolva — a címerpajzsot elhagyva alkalmazta a sast a sisakból növekvő és kiterjesztett szárnyú formában, legyező alakú segódsisakdísszel és rövid sisaktakaróval.

281 De a sisakot is elhagyó, s csak a sast ábrázoló pecsétjét is ismerjük. Annak ellenére, hogy ez utóbbi pecséttípusnak olyan változata is van, ahol a sas jobbra, másutt balra néz.

282 ha szigorúak akarunk lenni ez utóbbi sasos pecséttípust nem szabad címernek tekintenünk, hiszen sem pajzsot, sem sisakot nem ábrázol. De ha ezeket el is ejtjük, még így is megmarad az egy időben használt két címer: a pajzson, lótakarón használt teljes címer, valamint ennek egyszerűsített, csak sisakcímeres változata. 1372 után László herceg elhagyta Magyarországot, s más tartományok élére került. így csak mellékesen utalunk rá, hogy későbbi vieluni és opoljei lovaspecsótjén is pajzs nélkül ábrázoltatta magát, a sisak felett nagy, ernyős sisakdísszel, azon tüskésvégű levelekkel, vagy pávatollakkal (?), emellett négyeltpajzsú címert is használt, amely 1. és 4. negyedében a sast, 2—3. negyedében a vieluni hercegség címerét ábrázolta. De „Oroszország ura és örököse" tisztében a széken ülve, süveges fejjel ábrázolt herceg a két oldalán lévő (1 — 1) pajzsba újabb címerváltozatot vésetett: a családi sast és a jobbra 77738., 1380: OL Dl. 6698., 77765., 77768., Vö. Bertényi, 1976. 240-241.p. 31., 34., 35., 37., 38., 40., 41. és 42. sz. 279 1373: OL Dl. 6136., 1374: OL Dl. 41929., 1377: OL Dl. 42046., 1378: OL Dl. 26148., 1379: OL Dl. 42129., Fényképe: Pór Antal: Nagy Lajos, Budapest, 1892. 490. p. 156. ábra. VÖ. Bertényi, 1976. 240. p. 33. sz. 280 1369: OL Dl. 5787., 1372: OL Dl. 6001. 281 1368: OL Dl. 5678. A Magyar Királyi Országos Levéltár Diplomatikai Osztályában Őrzött pecsétek mutatója. Budapest, 1889. (A továbbiakban: Pecsétmutató 1889) III. tábla, 10. sz. 282 Pór Antal: Pecséttani apróságok. — Turul XXVII. (1909) (A továbbiakban: Pór, 1909.) 49-50. p.