Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
44 Bertényi Iván esetenként együtt) szereplő változatát tekintjük az illető személy tulajdonképpeni címerének. Jogosan voltaképpen valamennyi címer változatot annak tekinthetjük, mert uralkodóink maguk is szerepeltettek és magukónak tartottak több, olykor meglepően nagyszámú címert, s ezek különböző kombinációját. Ezekhez járultak a királynék különböző címer változatai, s kettejük közös címerei (ez utóbbiak inkább csak esetenként). Családi és városi címerek változatai Most vizsgáljuk meg azt a problémát, találkozunk-e címerváltozatokkal nemesi, városi címertulajdonosok esetében. Azt várnánk, itt most az uralkodói címerekhez viszonyítva jóval kevesebb címerváltozattal lesz dolgunk, hiszen a dolog természeténél fogva bizonyosnak mondható, hogy egy-egy családi, városi címer jóval kevesebb változatban maradhatott fenn, mint királyaink címerei, hiszen magánszemélyek, városok esetében aligha kell más országok, tartományok jelvényeivel való egyesítésekre gondolnunk. Emellett joggal vélekedhetünk úgy, hogy a magánszemélyek okleveleinek ránk hagyományozódása is kisebb százalékban történt meg, mint az uralkodó nevében kiállítottaké (kevésbé lehettek fontosak), azaz egy-egy, amúgyis kisebb számú pecséten szereplő címerváltozat modern korra maradásának az esélye kisebb még akkor is, ha egyáltalán létezett ilyen címer változat. Bár e szempontokra feltétlenül gondolnunk kell, nem feledhetjük el azt sem, hogy az eddig vizsgált uralkodói személyekkel szemben most sokkal szélesebb körből ,,meríthetünk", s egyes, különösen a hazánk történetében fontos szerepet játszó, országos méltóságot, főleg nagybírói (nádori, országbírói stb.) tisztet betöltő, s itt saját pecsétet használó személyek, családok, egyes — okleveleket nagyobb számban kiadó — városok esetében jónéhány, a címertulajdonos pecsétjén címert feltüntető oklevél maradhatott ránk. Mindezen pecsétek, s a XV. századtól kezdve már szép számmal kiállított címereslevelek megvizsgálása után távolról sem állíthatjuk, hogy a nem királyi címerek nem változtak volna. A „legszabályosabb", s eddigi ismereteinkhez mérten újdonsággal nem szolgáló címer változásoknak azokat, a vonatkozó szakirodalomból jól ismert címerfelvételeket, címerbővítéseket, címercseréket tekinthetjük, amelyek során egy család, egy személy vagy egy város új címert vett használatba, azaz az addigi nem címeres pecsét helyett címereset kezdett használni, régi címerét megváltoztatta, s a változtatás időpontjától már következetesen az újat használta. A Hunt-Pázmány nemzetség Ősi címere a hatágú arany csillag és a holdsarló volt. A Forgách-család legrégibb címeres emlékének, Tamás nyitrai főesperes 1299. évi cölöpösen állított holdsarlóját tartják. Ebből fejlődött ki a Péter nyitrai főispán 1413. évi sisakpecsétjén ránk maradt változat, a holdsarló megkettőződése, és a szakirodalom által segédsisakdísznek tekintett koronás női törzs, amelyek Forgách Péter 1422. évi pecsétjén már teljes címert mutatnak: a női alak pajzsba került, szerepel felette sisak és sisaktakaró is. 240 Lényegében ugyanezt, a családi hagyomány szerint a nőalakot Forgách Balázs jutalmaként Mária királynőhöz kapcsoló címert kapják adománylevélben foglal2í0 Vö. OL Dl. 9148., 11208., Csorna József: Nemzetségi ezímerek nyomai az ezredéves kiállításon. — Turul, XV. (1897) (A továbbiakban: Csorna, 1897.) 3. p. • • '.
