Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - IRODALOM - Veress Éva: A magyarországi árszabások forrásanyagának katasztere 1463–1848. Szerk.: Domonkos Ottó, Kiss Mária, Nagybákay Péter. Bp., 1986 / 353–357. o.

Irodalom 353 szövegükben közli a szerkesztő, lehetővé téve ezzel az átíró oklevelekben található bőséges családtörténeti vonatkozású adatok megismerését. Egy okmánytár anyagának összegyűjtése mindig rendkívül szerteágazó feladat. Különösen az, ha az okmányok több ország levéltárában vannak, s váratlanul sok nehézséggel találkozik a szerkesztő akkor, ha az okmánytárának az anyaga javarészt nem abban az országban található, ahol él és dolgozik. Ez utóbbi érvényes az Urkundenbuch des Burgenlandes szerkesztőjére is. Anyagának jó része Magyarországról származik, de bőven merített a csehszlovákiai és jugoszláviai, sőt osztrák levéltárakból is. Az anyaggyűjtésben nagy segítségére lehet minden kutatónak az, hogy a Magyar Országos Levéltárban filmen és fényképen megtalálható a környező országok középkori anyaga. Az más kérdés, hogy az eredményes kutatást gátolják olykor a nehezen vagy alig olvasható számokkal készült időrendi mutatólapok, vagy az, hogy az egyes levéltári egységek két vagy több részre szakítva találhatók meg csak a gyűjteményben. Ezek ellenére is sokszor eredményesebb a kutatás itt, mint az eredeti oklevelek Őrzőhelyén. így a kötetben eltűntnek nyilvánított oklevelek számát csökkenteni lehetett volna például a galántai (nálunk: csekleszi) Esterházy levéltárból származó, Pozsonyban eredetiben fel nem lelhető oklevélnek nálunk található fényképével. Mivel a szerkesztő a kötet 446. számú dokumentumának eredetijét nem találta, ezért a tartalmát a levéltári elenchusból tudta csak idézni. Ugyanakkor nálunk megtalálható az eredeti oklevélről készült fénykép (Dl. 282209). Nem sikerült volna azonban gyűjteményünk segítségével sem megtalálnia XXII. János pápa 1329. november 1-i levelének jobb szövegét. Ez érthető, hiszen évtizedek óta, sajnos, szünetelnek folyamatos kutatásaink a Vatikáni Titkos Levéltárban, ezért, noha az elmúlt évek rövidebb-hosszabb kutatásai feltárták ennek a levélnek a pápai regisztrumba másolt szövegét (Registri Vaticani 115. kötet 345r-346v), fényképe még nem gyarapítja gyűjteményünket. Két mai ország közös történelmének dokumentumai találhatók a kötetben, s ez azt a reményt kelti, hogy az egymásrautaltság révén a szerkesztő minden segítséget megkaphatott a részünkről. Sajnos, e segítség kézzelfogható jelét nem sikerült felfedeznem a kötetben. A szükségképpen nagyszámú magyarnyelvű szövegből (könyvcímek stb.) meglehetősen sok hibásan jelent meg. Olykor pedig a magyar szó téves magyarázatával is találkozunk (pl. kismeggyed a magyarázat szerint kis megye, no 93). S ez a téves magyarázat azután belekerült az egyébként bőséges, magyarázatokkal ellátott tárgymutatóba is (438. p.). A forráskiadó, akinek az a célja, hogy minél jobban elősegítse olvasói munkáját, gyakran kényszerül arra, hogy korábban már megjelent szövegeket ismét leközöljön. Jó alkalom ez arra, hogy a korábbi kiadás hibáit kijavítsa, az azóta másutt található forrás új lelőhelyét megadja. Ezzel az alkalommal az Urkundenbuch des Burgenlandes szerkesztője gyakran élt, még hasznosabbá téve ezzel művét számunkra. Persze olykor-olykor a korábbi kiadás hibái makacsul bentragadtak az új szövegben is (pl. nundum = numerum, no. 312), vagy soha nem volt szóra bukkanunk mind a szövegben, mind a tárgymutatóban [szövegben: in idiomato (helyesen: in idiomate), a tárgymutatóban: idiomatum]. Igazságtalanok lennénk, ha a kötet hatalmas adatmennyiségéből kihalászott hibákat felsorolnánk. Igazságtalanok lennénk, mert ezek száma eltörpül a szerkesztő gondos, lelkiismeretes munkáját dicsérő hibátlan részek mellett. Ha mégis felemlítettünk közülük néhányat, azt az olvasó munkájának megkönnyítésére tettük. Érszegi Géza A MAGYARORSZÁGI ÁRSZABÁSOK FORRÁSANYAGÁNAK KATASZTERE 1463-1848 Szerkesztette: DOMONKOS OTTÓ, KISS MÁRIA, NAGYBÁKAY PÉTER (Kiadja az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága) Budapest, 1986. I—II. k. Tíz évvel a tervet megvitató, végrehajtásáról társadalmi fórumként határozó fertődi kézművesipar-történeti szimpózium után vált hozzáférhetővé a VEAB Történelmi Szakbizottságának és harminchét önkéntes munkatársának forrásfeltárása — a „limitációkataszter" — számítógéppel feldolgozott formában, sokszorosított kivitelben. A két szépen borított, vaskos, de jól lapozható, fekvő formátumú kötet 28 közgyűjteményben