Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - IRODALOM - Tordai György: Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI–XV. sz.) Forrástanulmány. (Somogy megye múltjából 16.) Kaposvár, 1985 / 351–352. o.

Irodalom 351 MAGYAR KÁLMÁN: A SEGESDI KIRÁLYNÉI ISPÁNSÁG TÖRTÉNETÉRŐL (XI-XV. SZÁZAD) (Forrástanulmány) (In: Levéltári évkönyv. Somogy megye múltjából 16. 1985. 3 — 76.) A Somogy megyei levéltári évkönyv rendszeres forgatói számára nem ismeretlen sem a szerző neve, sem az általa feldolgozott anyag. Magyar Kálmán már több tanulmányt szentelt Somogy honfoglalás-, illetve középkori történetének. E dolgozatok sorába illeszkedik ez a gazdag forrásbázison nyugvó mű is, amely, soraiból kitetszően, nem a legutolsó e témában. A segesdi királynéi ispánság történetéről feldolgozás eddig nem született, bár jónéhány magyar medievisztikus foglalkozott már ennek az alakulatnak a történetével. A tanulmány első fejezete ezeknek az eredményeknek a számbavételével kezdődik, megállapítva, hogy Segesd 1241 előtt nagy valószínűséggel „ducatusi magánbirtok" volt, a tatárjárás idején elhunyt Kálmán herceg birtokában, majd a tatárjárás után lett királyi-királynéi birtok. A források tanúsága szerint egy 1271-es oklevéltől lehet „kizárólagosan" királynéi birtokról beszélni. A birtokot txilajdonosa gyakran látogatta: a források megemlékeznek Kálmán herceg, majd a királyi udvartartás segesdi tartózkodásáról is. A XIII. század második felében az uralkodó többször megfordult Segesden, ami — többek között — a helység központi fekvésének is köszönhető. Bár Segesd egészen 1395-ig királynéi udvarhely, 1290 után hosszú ideig a Kőszegiek kezén van, illetve pártharcok színhelye. Az Anjou-királyok — a források szerint — csak a XIV. század közepétől fordulnak meg itt. Megpihent itt például 1386-ban Erzsébet és Mária is, innen indulva a tragikus délvidéki útra. A dolgozat megkísérli bemutatni a segesdi királynéi udvarhely (curtis) szervezetét. Falunevekből következtetve bizonyítja, hogy az udvarhelyhez fémművesek, kézművese bort és élelmet adó szolgáló népek tartozhattak. Megpróbálja bemutatni a praediumot mint királynéi magángazdaságot. E praediumról — a szórványos adatok bemutatása mellett — Somogy megyei analóg példák felhasználásával igyekszik képet rajzolni a szerző. A dolgozat második fejezete a királynéi uradalom szervezetét és birtokait mutatja be. A segesdi ispáni címet nagyon sokszor Somogy megye ispánja viselte, az ő névsorukat 1245 és 1389 között ismertnek mondja a szerző, hozzátéve, hogy ,,a somogyi főispáni cím birtokosai — a tatárjárás után — általában a nádorok voltak". 1389-ben Grarai Miklós nádor a szlavón báni címen túl segesdi ispán is, nagy területek feletti fennhatóságot egyesítve így kezében. A szolgáltató népekről szólva Magyar Kálmán megállapítja, hogy a különböző kézműves települések lakói „földművelő udvarnokokká alakultak át", mindennek oka abban keresendő, hogy az uradalom tulajdonosainak speciális szükségleteit a „meginduló [. . .] árutermelés és kereskedelem elégítette ki." A szolgáltató népek sorában a szőlőművelők továbbra is jelentős helyet foglaltak el. A szolgáltató népekből igen sok rnagánföldesúri fennhatóság alá került a királynéi fennhatóság alól akkor, mikor 1276-ban az elpusztult veszprémi székesegyház —• melynek kegyurai a királynék voltak — újjáépítésének fedezésére birtokokat adományoztak el. Az ispánság területén nemcsak udvarnokok, hanem vendég telepesek (hospesek) is éltek, kiváltságuk „modellként" szolgált a szomszédos birtokosoknak a hospes-kiváltságok rögzítésekor. Az uradalomhoz tartozó nagyberényi hospesek kiváltságlevele 1264ből ismert, ezt ismertetve a szerző arra a következtetésre jut, hogy a joghatóság tekintetében is a segesdi ispán fennhatósága alá tartozó hospesek nem rendelkeztek szabad költözési joggal. A szőlőműveléssel foglalkozó hospesek származására az itteni szőlővidéken előforduló szentek neveiből lehet következtetni. Ilyen szent volt Szent Ányos, akinek tisztelete az 1051-ben Magyarországon járt Hugó cluny-i apáttal kerülhetett az országba. Szent Apollinaris 1184 — 88 között tűnik fel, ereklyéit Ravennából hozták az országba. Szent Egyed monostor több is volt Somogyban. E szentek itteni kultusza vallon-francia hospeselem letelepedésére enged következtetni. Az uradalom felbomlása már a XIII. század közepétől megindult. 1268-ban a Csák nemzetségbeli Péter fia Mihály kap két birtokot és részbirtokokat „egy gyöngyökkel, drágakövekkel díszített szép keresztért". Újabb birtokokat adományoztak el a veszprémi