Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

34 Bertényi Iván nálták is meg őket, a fő motívumok alapján általában biztonsággal azonosítani lehetett valamennyit. így pl. a fekete holló akkor is egyértelműen a Hunyadicsalád címerállata volt, s mindenki jól azonosítani tudta, ha ágra helyezve vagy anélkül, csőrében arany gyűrűvel, vagy anélkül, kozmikus kísérő motívumokkal, vagy azok nélkül ábrázolták. Érdekes, hogy egyes elődjeinek címerábrázolásaihoz viszonyítva Mátyás uralkodása alatt — legalábbis a pecséteken — a kettőskereszt kissé ritkábban szerepel. Igen nehéz megállapítani, hogy ennek vannak-e összefüggései a napi politikával. Ha a kettőskereszt szimbolikáját tekintjük, elsődleges mindenképpen vallásos jelentése a kortársak szemében. Az ekkoriban már általánosan ismert Hartvik-legenda írója még csak keresztet küldet a pápával Szent Istvánnak az apostolság jelvényeként, s itt természetesen Hartvik még csak az egyes keresztre gondolhatott. (Valójában Istvánnak nem is volt szüksége arra, hogy keresztet kérjen, hanem a német császárhoz hasonlóan magától is viselhette az egyes keresztet, keresztény királysága jelvényét.) Hartvik keresztjét a konstanzi zsinat idején azonban már a kettőskereszttel azonosították, s a következő század elején már egyértelműen ez a szimbolikája lehetett elterjedve, mert Werbőczy ezt vette be Hármaskönyvébe is.

188 Thomas Ebendorfer bécsi kanonok és professzor a XV. század közepén ezzel szemben úgy vélekedett a kettőskeresztről, hogy azt Béla (vagy Salamon) királyunk kapta a pápától, s nem más, mint voltaképpen két összetett kereszt („clypeus scilicet rubeus geminas albas in se continens cruces") annak jeléül, hogy I, András ós I. Béla idejében a magyarság kétszer elhagyta hitét, s így kétszer tért meg. (Említenünk is felesleges, hogy a magyarázat heraldikailag képtelenség — a XI. században még nem is beszélhetünk címerekről hazánkban —, de ennek ellenére a XV. században ismert lehetett, s nincs kizárva, hogy Ebendorfer magyar forrásból merítette. Az azonban bizonyos, hogy a kettős keresztet Ebendorfer Magyarország címerének tekintette.)

189 Úgy látszik tehát, hogy — legalábbis a ránk maradt források tanúsága szerint — a XV. században a kettőskeresztnek a vallási szimbólum jellege erősebb lehetett, mint a királyi hatalomra utaló. Tán ezért is fenyegethette meg Mátyás Rómát — miután a főkegyúri jog kérdésében összekülönbözött IV. Sixtus (1471 — 1484) pápával —, hogy inkább hajlandó hármaskeresztté változtatni az ország címerét, mint jogáról lemondani.

190 Beatrix királyné viszonylag rövid ideig volt Mátyás királyunk felesége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne maradt volna fenn jónéhány változata az ő címerének is, és ne merülnének fel problémák az ő címerhasználatát illetően. Két pecsétjén — több XIV.—XV. századi királynét utánozva — együtt szerepel férje címere és saját, családi címere. Mindkét helyen a lombkoronás, kerektalpú, hasított pajzs 1. mezejét foglalja el Mátyás hollós szívpajzsú, négyeit címere (1. sávozott mező, 2. a kettőskereszt, 3. a koronás leopárdfejek, 4. a cseh oroszlán), majd ezt követi Beatrix ugyancsak négyeit családi címere: 188 Váczy, P.: Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Pécs, 1935., Kumorovitz, 1941. 56 — 57. p. Vö. Gyórffy György: István király és műve. Budapest, 1977. 307 — 308. p. 189 Pez, J.: Scriptores rerum Austriacarum veteres et genuini. Lípsiae,;1725. col. 701. — Idézi és elemzi: Kumorovitz Lajos: A magyar trikolor ós a magyar államcímer múltja. Budapest, 1955. Kéziratos doktori értekezés a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában, D 447. (A továbbiakban: Kumorovitz, 1955.) 73. p. 190 Kumorovitz, 1955. 74. p.