Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

264 Trőcsányi ZsoU attól tartva, hogy mint a türelem politikájának kezdeményezőjére, őrá vetik a felelősséget a helyzet elmérgesedéséért), nem elég határozott. Végül is azzal érvel, hogy Erdélyben kevés a katonaság, de ő is a főhadi-parancsnokságra bízná a megoldást, minthogy a türelmi rendelet közzététele nem a központi kormányzat előírása szerint történt: az vizsgálja meg a helyzetet, s ha a nép nem csillapodik le, katonaság szálljon ki a lázadó helységekbe, fogja el és szállítsa várakba a bujtogatókat. Bartenstein tehát nem azonnali akciót javasol, mint Bethlen. Azt ő is hangsúlyozza (Uhlfelddel egyetértésben), hogy a katonaságot nem szabad kudarcnak kitenni. ColloredónéX már a türelmi politika kerül az előtérbe: a türelmi pátenst az előírás szerint kell publikálni, s aztán azonnal végre kell hajtani, a püspököt pedig meg kell adni az ortodoxoknak. Sofronie-t véleménye szerint katonaság nélkül, a polgári igazgatás útján is el lehetne fogatni. Kaunitz még tovább megy: egyrészt nem hiszi, hogy mindaz igaz, amit Sofronie-ről jelentenek, másrészt veszélyesnek tartaná Sofronie-t és híveit a türelmi rendelet publikálása előtt elfogatni. Ha a pátenst közzétették (és nemcsak a korábbi kimutatások szerint ortodox falvakban, hanem azokban is, ahol még gyaníthatóak ortodoxok), s azután sem javul a helyzet, a renitenseket katonai erővel kell majd elfogni, de ezt helyesebb volna a Guberniumra bízni. A nép megnyugtatására a legjobb volna Novákovicsot azonnal leküldeni Erdélybe. Ha azután egyesek még mindig nem hajlanak az okos szóra, ezek a türelmi rendelet értelmében kizárandók az ortodox püspök területi hatásköréből — s elvégre a püspök is elmozdítható. Mária Terézia resolutiója most kompromisszum a két párt álláspontja között (bár Kaunitz legtöbb észrevételének figyelembevételével): Montoya tábornokot, Erdély ideiglenes főhadiparancsnokát sürgős rendelkezéssel kell utasítani, hogy a Guberniummal egyetértésben teljes csendben vizsgálják ki alaposan, megbízható és okos személyek útján a nép körülményeit, s azután legyenek azon, hogy feltűnés és katonai akció nélkül kerítsék kézre Sofronie-t és paptársát, majd zárják őket egy erődbe. Tisztázzák, hogy Sofronie valóban adómentességet és a jobbágyság alól való felszabadulást ígért-e az unióról elállóknak? A pátenst azokban a falvakban is ki kell hirdetni, ahol gyaníthatóan ortodoxok élnek. Ha időközben a román nép valamit az uralkodó szándéka és a jó rend ellen tesz, egyelőre el kell menni mellette. A püspök leküldését majd akkor vitatják meg, ha a pátens hatása mutatkozni kezd.

88 A türelem álláspontját ós a püspök leküldésének szükségességét tehát még ebben a veszélyes helyzetben is meg lehetett védeni. Nem került sor arra sem, hogy teljesen katonai eszközökkel oldják meg a kérdést — de a katonaság szerepe növekszik az ügyben. Bethlen és Bartenstein egyaránt a katonai megoldást javasolják, bár eltérő módon és más-más indoklással. Bethlennél a katonai megoldás a türelmi politika teljes félretételót jelenti, Bartensteinnél pedig 86 Sofronie tevékenysége elfogatása után, az Erdélyi Udvari Kancellária, majd a Konferenz 1760. június 3-i ülése: EK: AG 1760: 299. 8. Dragomimál is (i. m. II. kötet 171.) említés történik a Konferenz ezen üléséről. O azonban csak a jelenlévőket sorolja fel; az ülésen történteket úgy foglalja össze: az Erdélyből jött jelentések felolvasása után Bethlen azt javasolja, hogy a legjobb volna csellel elfogni Sofronie-t és aztán elzárni vagy titkon megölni. Utána a konferencia többi tagjai is kifejtik véleményüket; a többség enyhe eszközök alkalmazását javasolja (nem lévén kellő katonai erő), s Novákovics Bécsbe rendelését, hogy instructiót adjanak neki és Erdélybe indítsák.