Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
260 Trócsányi Zsolt révén kiderült, hogy Ecsellői János pap, a gyűlés szervezője, hitfelei tudtával felkereste Szentendrén Novákovics püspököt, és tájékozódván tőle: rövidesen Erdélybe érkezik, efeletti örömét közölte Szelistye összegyűlt hitfelei vei. Valótlant állított volna János pap? Vagy tényleg elejtette az Oroszországból való püspökhozatal tervét? Fontosabb az, amit a Gubernium 1759. december 15-én jelentett: egy Sofronie nevű ortodox szerzetes tűnt fel Erdélyben. Sofronie csorai születésű. Eredeti neve Stan Popovici (ebből Silviu Dragomir valószínűnek tartja, hogy papi család sarja). Havaselvén szentelik pappá, majd szerzetes lesz (a VII. századi jeles jeruzsálemi pátriárka, Sofronius nevét veszi fel). 1756-ban és 1757-ben ismét feltűnik Csorán. Ott iskolát is tart fenn, három-négy gyerek tanul nála. A szerzetes műveltsége azonban tágabb egy elemi oktatásra képes papénál: ismeri a dákoromán leszármazáselméletnek azt az ortodoxok között dívó válfaját, amely csak a dákoktól származtatja a románokat. 77 Csorai erdei remetelakát a szolgabíró 1757-ben elpusztíttatja; onnantól 1759 őszéig ismeretlen helyen tartózkodik. 78 Erdélybe Nenadovics küldi. 79 Most tehát van Erdélyben az ortodoxiának egy olyan képviselője (Ecsellői János pap), aki (talán) már feladta orosz orientációját, és várja Novákovics leérkeztét — s egy másik, aki a karlócai érsek politikáját képviseli. Bethlen Gábor, visszaérkezve Erdélyből, terjedelmes deductióban összegezi a kérdés állását. Ezt érdemben azzal a kérdéssel kezdi: minthogy az ortodox nép és püspöke 80 megsértette a türelem feltételeit, ez nem ad-e okot arra, hogy a püspök Erdélybe küldését elhalasszák vagy egészen feladják ? A Kancellár elégséges okot lát erre. Úgy látja: most nem kell továbblépni az ügyben, hanem az erdélyi katolikus és unitus püspöknek és a katolikus tanácsosoknak a lelkére kell kötni, hogy az unió ügyében a legenyhébb eszközökkel járjanak el, s a nyugton lévő ortodoxokat ne kényszerítsék az unióra. Ha valamely okból mégsem lehet elállni az egyszer már kihirdetett türelemtől és a püspök leküldésétől, meg kell vitatni egyrészt a püspök jogkörének elhatárolását, másrészt azt, hogyan lehet fenntartani az uniót a türelmi rendelet és az ortodox püspök léte mellett ? 77 Egy Dési János nevű fiscalis caneellista, aki 1761. januárjában a fiscalis director rendeletére vizsgálat elvégzésére járt az Érchegységben, egy éjjel Búcsúmban váratlanul találkozott vele. Az a beszélgetés során kijelenti: a románok, akiket azelőtt dákoknak hívtak, szabadok voltak, sőt a mai nemesek módjára éltek. A románok régi állapota maga volt a szabadság. Dési Bornemissza Ignác kincstartónak tett erről jelentést. Kemény gubernátor nem minden alap nélkül írta 1761. február 4-én Bethlennek: a románoknak „egyedül a' . . . szándékuk, hogy a Dominale Servitiumot és még a Contributio fizetésnek is terhét excutiállyák, s attól magokat szabaddá tegyék" (EK: AG 1761: 69.). Nenadovics számos kísérlete arra, hogy az illír privilégiumokat kiterjessze az erdélyi ortodoxokra, egyezik Sofronie koncepciójával. 78 S. Dragomir: i. m. II. kötet 152 — 155. 79 Bornemissza Ignác 1759 végén—1760 elején egy Makfalvi György nevű személyt küldött Karlócára, hogy kipuhatolja az érsek és Sofronie kapcsolatát. Az elsősorban Johann PitheltŐl, a Nenadovics latin és német levelezését intéző érseki titkártól (a karlócai római katolikus pap unokaöccsétől) szerzi értesüléseit. A Makfalvi által szolgáltatott adatok alapján a kincstartó világosnak tartja — ahogy ezt jelentette is Bécsben —, hogy Sofronie-t az érsek küldte Erdélybe. TJhlfeld és az ő 1760. március 4-i felség-előterjesztése alapján Mária Terézia is elfogadta Bornemissza véleményét. (EK: AG 1760: 125.) 80 Novákovicsnak azt rója fel Bethlen, hogy az idő előtt nyilvánosan eladta bútorait, s ezzel mintegy kifecsegte várható távozását, s azt, hogy Parthenius püspök hozzá utasított egy erdélyi ortodox személyt: nem ő, hanem amaz az Erdélybe kinevezett püspök.
