Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
246 Trócsányi Zsolt unitusoknak) azt, hogy sérelmeikkel közvetlenül hozzá forduljanak. (Ez a karlócai érsek közvetítő szerepének kikapcsolásával volt egyenlő.) A Guberniumnak 4-6 havi határidőt adott annak kivizsgálására, hogy mennyien álltak el az uniótól és különösen mely helységekben történt disuniálás. Minden olyan vallásügyben, amelyben ő hoz döntést,' konferenciát kell tartani (4-6 hetenként). 57 Uhlfeld most azt a harcmodort választja, hogy minél sűrűbben kell konferenciázni (mintegy a résztvevők kifárasztására), és minél kevesebbet kell ezeken az érdemi ügyekkel foglalkozni. Az 1759. február 21-i konferencián tulajdonképpen elő sem kerül érdemi tárgy. Ismertetik Mária Teréziának az 1758. december 10-i Konferenz-ülés állásfoglalására adott döntését. Ennek első részével kapcsolatban (hogy t. i. az ortodoxok is szabadon fordulhassanak panaszaikkal az uralkodóhoz) az Erdélyi Udvari Kancellária azt adja elő: Erdély lakói 1690 óta bármikor szabadon járulhattak az uralkodó elé, 58 s ezzel a lehetőséggel éltek is. így szerinte a legjobb a dolgot jelen helyzetében hagyni. A Ministerialkonferenz el is fogadja ezt. A Guberniumnak az ortodoxia elterjedéséről való jelentéstételre adott 4-6 havi határidő kapcsán azt jegyzi meg a Kancellária, hogy a Gubernium már felterjesztette az unitus püspök jelentését erről; ezt jelenleg körözik a miniszterek között. A resolutió azon mondata kapcsán, hogy a vallásügyben 4-6 hetenként kell konferenciát tartani (ez nyilvánvalóan a román vallásügy mielőbbi megoldását szolgálta) Bethlen Gábor kancellár bejelentette: néhány éve [!] panasz érkezett hozzá két református és egy unitárius templom elfoglalása miatt; ezeket az ügyeket azóta senki sem sürgette. O a legközelebbi Konferenz-ülés elé fogja hozni őket. (Ugyan mi másért lehetett oly fontos a konvertita Bethlennek az elfoglalt protestáns templomok ügye, mint hogy a főkérdés megoldását hátráltassa?) Ami a közvetlen vallásügynek tekintendőket illeti, azokra nézve világos instructiót kért, ami szintén nem szokott máról holnapra megérkezni. Bejelentette: szükségesenk tartja rövid deductiót készíteni Erdély alkotmányáról, s ezt a következő konferencia elé terjeszteni, hogy a Kancellária viágosabb rendelkezéseket kapjon a jövőbeli eljárásra. Minthogy az említett vallásügyekkel különösen a tisztségek betöltése van kapcsolatban, ezeket (korábbi resolutiók szerint)] a Konferenz elé fogja hozni. 59 Mária Terézia nem figyel fel 37 A resolutió: EK: AG 1759: 64. 58 Ez enyhén szólva nem felel rneg a tényeknek. Ismeretes, hogy még a rendek összessége követeinek felutazásához is külön engedélyre volt szükség — amit vagy megkaptak, vagy nem. Arról a szakirodalom bőségesen ír: mi lett az 1740-es évek végén az uralkodóhoz panaszaik előterjesztésére felutazott ortodox személyek sorsa (mi is szóltunk róla „Reformok előtt" c. tanulmányunkban). 59 Emlékezzünk rá: 1754. januárjától 1756. áprilisáig nincs Konferenz-ülés, az nem foglalkozik mással, mint a román vallásüggyel — aztán az 1758. augusztus 19-i (szintén csak a vallásüggyel foglalkozó) konferenciáig megint nincs; közben olyan tisztségeket töltöttek be Konferenz-ülés nélkül, mint az erdélyi udvari kancelláré (ekkor kapta meg Bethlen Gyulaffi örökét) és a gubernátoré (az 1755. októberében elhalt Haller János tisztébe Mária Teréziának a Kancellária 1758. június 26-i felsógelőterjesztésében adott resolutió jávai került Kemény László — EK: AG 1758: 319). Az a korábbi gyakorlat, hogy bizonyos fŐtisztségek ügyében a Konferenz döntsön, Königsegg-Erps miniszterségének utolsó és Uhlfeld minisztersége első éveiben teljesen megszűnt. Most Bethlen még azoknak a kisebb, a Ministerialkonferenz elé sohasem tartozott tisztség-betöltéseknek (polgármesterek, városbírák és más helyi tisztek megerősítése) ügyét is a Konferenz elé kívánta vinni, amelyek körül felekezeti vita alakult ki. Ezt nem értelmezhetjük másként, mint figyelemelterelésnek, időhúzó, fárasztó taktikának. Mi másért mondana le Bethlen (ós Uhlfeld) az utóbbi ügyek kizárólagos intézésérői a Konferenz javára?
