Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 235 Kancellária (Mária Teréziának a két szerzetes útja ügyében 1757. március 28-án kiadott rescriptumával) felterjesztette a Guberniummal Micu-Klein levelét, majd 1757. április 28-i állásfoglalásában jobbnak látta azt, hogy Inochentie Micu-Klein maradjon önkéntes száműzetése helyén (tartani lehet ti. attól, hogy a balázsfalvi kolostorba való betelepedése után rövidesen összeütközésekre kerül sor közte és Áron püspök között, ebből folyóan további pártharcokra a szerzetesek között, majd zavarra, veszélyes nyugtalanságra a nép között, s végül az unió romlására, talán a közcsend veszélyeztetésére is). Bár feltehető, hogy a volt püspök állításai a nála lévő irományokról csak ürügy, meg kellene próbálni visszaszerezni tőle ezeket. Egyébként viszont ellenőrzés alá kell vonni a vele való érintkezést: Áront Sztojka püspök és Bornemissza Ignác kincstartó (az első névleg, a második témylegesen helyettesítette a gubernátort — Haller még 1755-ben meghalt, és tiszte egyelőre üresedésben volt) intsék meg amiatt, hogy Inochentie Micu-Klein levelét nem jelentették azonnal, s kötelezzék rá, hogy elődje leveleit rögtön adja valamelyikük tudtára. Sem Áron, sem papsága ne érintkezzék Micu-Kleinnel. Uhlfeld egyetértett a Kancelláriával.

37 Az 1757. április 28-i felség-előterjesztésnek azonban egyéb tárgyai is voltak, nemcsak Inochentie Micu-Klein hazatelepedési terve.jKállyáni és Grigore Maior bécsi útja most kevesebb igzalmat váltott ki, mint a göröghitű nép újabb megmozdulásai. Áron püspök és papjai újabb unió-ellenes zavargásokról adtak hírt; ezek Szeben, Szászváros és Szászsebesszéken jelentkeztek, résztvevőik ortodox papokat hoztak be magukkal. A Kancellária javaslatában a Ministerialkonferenz azon korábbi

38 állásfoglalására nyúlik vissza, hogy a Religiosát és a Politicát meg kell különböztetni, s ha csak vallásügyekről van szó és nem közbotrányt okozó tettekről, a papság jó példaadásával, bölcs tanítással, békés eszközökkel győzze meg a tévelygőket — ha azonban az ország belső békéjéről van szó, ne vallási vétségekre, hanem crimen politicumra szabjanak büntetést, kutassák fel a zavart keltő külső emisszáriusokat, utasítsák ki őket Erdélyből. A Kancellária azonban az 1757. április 28-i felség-előterjesztésben azt is javasolta: helyes volna katonaságot küldeni a mozgolódni készülő helységekre, míg a nép lecsillapszik—hogy a papság közben biztonságosabban dolgozhassák s szükség esetén katonai segélyt is kapjon. Uhlfeld ismét politikusabban fogta meg a kérdést. 1757. május 4-i állásfoglalásában óvatosságra intett a katonaság alkalmazásánál: az erdélyi főhadiparancsnok egyébként tudni fogja — írta —, hogy a jelenleg ott állomásozó csapatok csekély létszáma mennyire ad neki szabad kezet a katonai segélykérések teljesítésében anélkül, hogy a katonaságot kudarcnak tenné ki. 39 S a gondok csak sűrűsödnek. 1757. tavaszán egy szerzetesi öltözéket viselő személy tűnik fel Kraszna megyében; ott Bölöni László alispán letartóztatja. Kihallgatása során azt vallja, hogy Horaczki Jánosnak hívják, a Habsburg Birodalomban született, de Litvániában szentelték pappá, az Orosz Birodalomban (Fehér-Oroszországban és Kurlandban) végzett térítő munkát az unitus hit érdekében; iratai között még egy moszkvai metropolitai 37 Resolutiónak nincs nyoma a felség-előterjesztésen, de Inochentie Micu-Klein hazatelepedésére vagy csak hazalátogatására nem került sor. 38 Lásd „Reformok előtt" c. tanulmányunkat. 39 Resolutiónak itt sincs nyoma. A Kancellária 1757. április 28-i felség-előterjesztése, Uhlfeld állásfoglalásával: EK: AG 1757:171.