Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 225 sűrűvé válnak a Ministerialkoníerenz erdélyi vonatkozású ülései,

22 elsősorban (és majdnem kizárólag) a román vallásügy jóvoltából. Ezeken a konferenciákon történik meg először Erdély Habsburg-kori történetében (az ott tárgyaltak súlyának is mutatójául), hogy az uralkodó személyesen elnököl: két ízben (1759. szeptember 21., 1760. június 3.) Lotharingiai Ferenc is jelen van, 1760. augusztus 31-én csak Mária Terézia maga. A többi ülésen minden esetben Uhlfeld az elnök. A részt vevő miniszterek névsorában is alig van változás. Valamennyi ülésen részt vett Kaunitz és Bartenstein (az ő nagy csatájuk folyik itt a konzervatívak Uhlfeld-vezette táborával), a 12 ülésből 10-en a Kaunitz—• Bartenstein-pártot támogató Colloredo, 9-en az eléggé jellegtelen Khevenhüller, 8-an a Kaunitz—

Bartenstein-csoport mellettük legjelentősebb tagja, Batthyány Károly és természetesen valamennyi esetben Bethlen Gábor kancellár. Kari Königsegg-Erps csak a még erdélyi minisztersége alatt tartott 1756-i konferencián van jelen. A többi miniszteri rangú személy jelenléte már ad hoc jellegű. Pálffy magyar udvari kancellár a román vallásügy magyarországi vonatkozásai, illetőleg paraleljei miatt vesz részt két ilyen konferenciaülésen, a Haditanács képviseletében Neiperg két ízben, Serbelloni tábornagy egy ízben katonai szakértőként, Buccow szintén egy ízben (királyi biztosként való kiküldetése kapcsán). Különleges résztvevői ez évek erdélyi konferenciáinak bizonyos katolikus egyházi méltóságok (a román vallási unió kérdése kapcsán): Migazzi bécsi hercegérsek (egy esetben), három jezsuita atya, Ignaz Parhammer (három ízben), Ignaz Kampmiller (kétszer) és Ignaz Peterman (egy esetben), végül a frissen kinevezett erdélyi katolikus püspök, Bajtay Antal

23 (egy eset22 Ismét együtt adjuk meg felségelőterjesztéseik, illetve jegyzőkönyveik jegyzeteit: Tárgyánál és az események sorához való illeszkedésénél fogva e csoportba tartozik már az 1754. januárja utáni első konferencia (1756. február 26.) anyaga is: EK: AG 1758 [!]: 325. A továbbiak: 1758. augusztus 19.: uo. december 10.: uo. 1758:475. 1759. február 21.: uo. 1759: 64. április 7.: uo. 1759: 128. június 6.: uo. 1759: 253. július 21.: uo. 1759:292, 1760:41. 1760. február 4.: uo. 1760:41. június 3.: uo. 1760: 299. augusztus 31:. üo. 1760: 533. 1761. január 22.: uo. 1761:95. március 18.: uo. 1761: 153. 23 Bajtay (eredeti keresztneve József) 1717-ben születik. Apja a felbomlóban lévő familiaritás tipikus jelensége: a Koháry-birtokok jószágkormányzója, élete végén Pest megye alispánja. Anyja 1722-ben özvegyen maradván, az akkor óriási karrierjének még eléggé a kezdetén tartó Grassalkovich Antallal köti meg második házasságát. Fia piarista gimnáziumokban nyeri neveltetését, majd belép a rendbe. A piarista rend küldi Rómába tanulni 1736-ban. Eveket él Rómában, többek között egy Barberini herceg mellett nevelősködve; onnan utazik Franciaországba, Hollandiába, Oroszországba. 1747-től néhány évig ismét Magyarországon tartózkodik (a pesti piarista gimnáziumban tanít), majd Bécsben oktat a Lichtenstein-akadémián történelmet és régiségtant; közben a bécsi piarista tanügyi megbeszéléseken (ezeken dolgozzák ki az új piarista tanulmányi rendszert a magyar rendtartomány egyik képviselője. 1754-től a piarista rend magyarországi főnöke. Rövidesen bevonják abba a szakembergárdába, amely a trónörökös oktatását ellátja. Az ő feladata magyar történelmet írni a trónörökös számára. Grassalkovich egykori nevelt fia azután (némi töprengések után abszolutista uralkodói szándékokról és a magyar törvények ezzel ellentétes szelleméről) olyan történelmet ír a főherceg számára, amely szerint pl. az országgyűlés felesleges, mert ott (nagy tömeg és ellentétes