Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - IRODALOM - Érszegi Géza: Valter Ilona: Nyugat-Pannónia román stílusú egyházi épületei. Eisenstadt, 1985 / 191–192. o.

Irodalom 191 nős (bár túlnyomórészt igen), a Káldy-Nagy által alkalmazott kategorizálás „elfedi" a háztartásokat, s aki erre — a gazdasági és demográfiai szempontból egyaránt fontos — adatra kíváncsi, annak újra el kell végeznie azt a munkát, amit a szerző egyszer már elvégzett. Erre azonban csak az 1546-os, az 1559-es és az 1562-es defter esetében nyílik mód, hiszen azok teljes szövege — Káldy-Nagy Gyula gondozásában — már korábban napvilágot látott (Kanuni devri Budin tahrir defteri [1546 — 1562]. Ankara, 1971. [ = Ankara üniversitesi dil ve tarih-őografya fakültesi yayirilari: 177] ós A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Budapest, 1977. [= Pest megye múltjából 3.]). Ezért jó volna, ha a Pest megyei Levéltár megvalósíthatná azon, jelenleg pénzhiány akadályozta tervét, miszerint a névanyagot is közzéteszi egy újabb kötetben; már csak azért is, mert az ankarai kötet csak néhány „beavatott" előtt ismert és számára hozzáférhető. Ha viszont ez a kötet valóban megjelenik, gondoskodni kellene arról, hogy — az összeírás eredeti belső rendjének megfelelően — az egyes háztartások is felismerhetőek legyenek. Ez az apró szépséghiba természetesen nem csökkenti Káldy-Nagy legújabb kötetének értékét. Márcsak azért sem, mert a szerző többszörösen „túlteljesítette" eredetileg is hatalmas feladatát: művében számos olyan, a népmozgalomra ós a termelésre, valamint a pusztahasználatra vonatkozó adat és megállapítás olvasható, amelyek minden bizonynyal nélkülözhetetlen elemei lesznek minden későbbi hódoltság-szintézisnek. Káldy-Nagy Gyula e kötete azon ritka alkotások sorába tartozik, amelyet mind az érintett helytörténészek, mind a korszakos köztörténészek a magukének érezhetnek és könnyűszerrel hasznosíthatnak. Mivel a kötet a Pest megyei Levéltár fennállásának 200. esztendejében jelent meg, végezetül megállapíthatjuk, hogy a kiadó keresve sem találhatott volna méltóbb ünnepi kiadványt Káldy-Nagy munkájánál, mint ahogy a helytörténeti forráskiadás területén élenjáró Pest megyei Levéltár is rászolgált, hogy ilyen kiváló, országos érdeklődésre számot tartó kötettel ünnepelhesse önmagát. Szakály Ferenc VALTER ILONA: NYUGAT-PANNÓNIA ROMÁN STÍLUSÚ EGYHÁZI ÉPÜLETEI (ROMANISCHE SAKRALBAUTEN WESTPANNONIENS) Szerkesztette: HANS UBL ós LADISLAUS TRIBER Eisenstadt, 1985 A könyv az egykori magyarországi vármegyék közül Mosón, Sopron, Vas és Zala megyék területén az államalapítástól (1000 körültői) a pápai tized jegyzékek koráig (1333/34) épült egyházi épületeket gyűjti katalógusba. A győri, veszprémi és zágrábi egyházmegyék területén lévő 362 helységben 406 olyan egyházi épületet találtak, amelyek a jelzett időben épültek, s így román stílusúnak vélhetők. Sajnos, a legtöbb épületről ma már csak írott forrásokból értesülünk. Mindössze 167 olyan épület van, amelynek többkevesebb maradványa ma is látható. A könyv földrajzi, köz-, birtoklás-, társadalom-, egyház-, és építészettörténeti bevezető tanulmányokban foglalja össze azokat a lényeges tudnivalókat, illetve a kutatás, számbavétel során adódó eredményeket, amelyek alapja a kötet második (nagyobbik) fele: a katalógus. Nem kis dologra vállalkozott a szerző, amikor a bevezető tanulmányokban az első három évszázad fejlődését körvonalazni próbálta úgy, hogy a fejlődés ívét kiegészítette speciális forrásaival, az egyházi épületekkel. A fejlődést jól nyomon lehet kísérni ezek számbavételével. Míg a XI. századból a püspöki és főesperesi székhelyek templomain kívül, mindössze két bencés apátságról és hét falusi templomról tudunk — ezeket is vélhetően királyaink építették —, addig a következő másfél évszázadban a nemesi családok által alapított bencés, ciszterci, premontrei és ágostonos monostorok a jellemzők úgy, hogy mellettük szép számmal gyarapodtak a különböző társadalmi rétegből származó alapítók szándékai szerint a falusi templomok is. A XIII. század elején ez a folyamat felgyorsul, s a századot kettéosztó tatárjárás (1241/42) koráig kilenc új nemzetségi monostor emelkedik ezen a területen. Ebben a században szaporodnak el a falusi templomok, és a formálódó nemesség alsóbb rétegei által emeltetett egyházi épületek száma is megnő. Hamarosan megtorpan azonban a nemzetségi monostorok számának növekedése. A fejlődés továbbvivői az új, életterüket a városokban meglelő kolduló rendek kolostorai lettek.