Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

18 Bertényi Iván tiparium vésetésekor magyar királyságát részesítette a legnagyobb megbecsülésben: a kettőskereszt háromszor is szerepel e kettőspecséten, egyszer az előlap tetején és kétszer a hátlapon, ahol a középső pajzsba helyezve nem csak méreteivel, hanem elhelyezésével is kiemelkedik a többi címer közül, s ráadásul még ugyancsak előkelő helyen, a címergyűrű tetején is ismétlődik. Emellett a magyar címer vágásait mind az elő-, mind a hátlapon a következő legelőkelőbb helyen látható címerpajzsra helyezték, s a magyar címer így pajzsokra került többszörös megjelenítése után következik csak — mind az elő-, mind a hátlapon — a cseh oroszlán címerpajzsa. Sajátos változatú címerösszeállítást mutat Zsigmond harmadik, nagy felségi pecsétje, amelynek nyomóját a hőn óhajtott német—római császári méltóság elnyerése után vésette az uralkodó, s amelyet most már élete végéig használt.

80 E kettőspecsét (lenyomat) előlapja a magasabb méltóságot és címet részesíti nagyobb megbecsülésben, s így nemcsak a pecsét köriratában kerül az első helyre a császári cím, hanem a trónusán ülő öreg uralkodói alakot körülvevő címergyűrű első helyére (Zsigmond feje mellé) is — doborpajzsba — a kétfejű sas ábrázolását helyezték. Ezt követi (ugyancsak az óramutató járásával ellentétes irányba haladva) a korábbinál erősebben kerekített oldalú, hétszer vágott háromszögű pajzs, majd a hasonló alakú pajzsban ábrázolt három (2—1) koronás dalmáciai leopárdfő, ezután (már az uralkodói alak másik oldalán) a Luxemburgi címer hétszer vágott, ívelt oldalú háromszögű pajzsába helyezett ágaskodó oroszlánja, ezután a hasonló alakú pajzsba helyezett kétfarkú cseh oroszlán, végül a kört bezárva, már a birodalmi sassal egy magasságba — ugyancsak doborpajzsba — a magyar címer halmon álló kettőskeresztje került. Amint láthatjuk, a második felségi kettőspecséthez viszonyítva a harmadik felségi pecséten látható két, magyar címert mutató címerpajzs veszített megbecsüléséből, s lekerült az uralkodói alak fejének a jobb (heraldikailag bal) oldalára, arra a helyre, amelyet a második felségi pecséten a cseh oroszlán foglalt el, illetve az uralkodó bal (heraldikailag jobb) oldala mellé a második helyre, amelyet korábban a dalmát koronás leopárdfejek foglaltak el. De a császári sas után még mindig a kettőskeresztes, majd ezt követően a sávozott pajzsok következnek a helyek heraldikai rangsorában, s ismét csak ezek után tűnik fel a kétfarkú cseh oroszlán címerpajzsa. A harmadik kettőspecsét hátlapjának a címergyűrűje pedig — még az előkelőbbnek tartott császári méltóság sérelmére is — a magyar uralkodói jelvény kiemelt szerepét mutatja: a középső (ezúttal is kerekített oldalú, háromszögű) pajzs háromívű talapzatára — a már csaknem mankóvégűen, illetve horgony végűén kiszélesített szárvégződésű — kettőskereszt került, s csak fölötte, a címergyűrű befogadására szolgáló hatos félkörív sor (heraldikai rózsa) első helyén látjuk a kétfejű birodalmi sast. Ugyancsak az óramutató járásával ellentétes irányban követve a címereket az első hely ismét a magyar kettőskereszté, majd (az ezúttal a pecsét tengelye felé, tehát balra fordult) kétfarkú cseh oroszlánt feltüntető címerpajzs, a pecsét alján a sávozatra helyezett, (jobbra) ágaskodó Luxemburgi oroszlán következik. (A Luxemburgi címerpajzs vágásai itt is, miként a második felségi pecséten is olyan halványra sikerültek, hogy alig vehetők ki.) A másik oldalon ismét Magyarországra, illetve annak egy részére utaló heroldalakok, címerképek következnek: a dalmát koronás leopárdfejek, 80 Lenyomata: OL Dl. 64285., Fényképe: Bodor 1980. 24. p. utáni 4. és 5. ábra.