Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Imre Magda–Szűcs László: Dokumentumok a Forradalmi Kormányzótanács két sorsdöntő üléséről / 173–180. o.
178 Imre Magda—Szűcs László Varga: politikánk két dologra volt építve: az orosz, a nemzetközi segítségre. Ha a Tiszántúlt vissza nem kapjuk, s a blokádot meg nem szüntetik, összeomlunk. Ne küzdjünk a végsőkig, mert az új rezsim néhány hónap múlva úgyis összeomlik s akkor jön az új munkásforradalom. 19 Ágotson: 20 Weltnerhez csatlakozom s figyelmeztetem az olasz törekvésekre, ellensúly Jugoszláviával szemben. 21 Nem akarják a fehérterrort, mert úgy ítélik meg a helyzetet, hogy újra forradalom jön. I. Kunnak, II. mindnyájunknak itt majdnem ember feletti elhatározásra kell jutni. Eszméit kell feláldoznia, de a tömegnek viszont a blokád miatt éhezni kell. Felolvasandó a Böhm jelentése ! 22 megtörténik: 1. kormány változás. 2. Paraszt tanács. 3. Külföldi propaganda megszüntetése, 4. terror megszüntetése, 5. polit[ikai] üldözés megszüntetése. 6. A szocializálás marad, de a szocializálás határait később kell megállapítani Ennek ellenében 1. megszűnik a blokád 2. adnak hitelt. Peyer már a Freemannal való tárgyaláskor látta. 23 A korrupció a bukás oka. A végén a burzsoá uralom jön, mert nemzetgyűlést követelnek. Meg kell menteni a szakszervezeteket s vagyonukat. Lengyel hiába való a barrikádharc, mert úgysem akarja a munkásság. A munkástanács felhívandó, hogy álljon fegyverbe, hogy a románok ne pusztíthassanak s ne jöjjön a pogrom. A munkásság gyári gyűléseken zsidózik, és azt kiabálja: Le a proletárdiktatúrával! Politikai összeomlás történt. Szerencse, hogy a katonai összeomlás is megtörtént egyidejűleg. Harctéri győzelem esetén is összeomlott a Tanácsköztársaság, tehát csak arról van szó, hogy azért mégis térjünk át s mindenesetere mondjunk le. 24 Szamuely a proletariátus arcátlan, mert vádol s áldozni nem akar. Megfontolandó, hogy milyen lesz a közhangulat. 19 Az európai munkásmozgalom ekkori helyzetét tekintve ez az álláspont nem nélkülözött minden realitást. 20 Ágoston Péter a saját felszólalásának vázlatát külön lapra jegyezte. Ennek felső szélére vörös ceruzával a következőket írta: ,,aug. 1. Korm. tanács ülése." 21 Ágoston ezzel az antant hatalmak közötti ellentétekre utalt. 22 Böhm Vilmos, mint a Magyarországi Tanácsköztársaság július 17-én kinevezett bécsi követe július 27-től tárgyalást folytatott az antant hatalmak bécsi főmegbízottjávai, Cuninghame-mel Magyarország bel- és külpolitikai, valamint katonai helyzetéről. A tárgyalásokba bekapcsolódott Weltner Jakab és Peyer Károly is. Ennek során alakult ki az itt ismertetett, a kommunistáknak a hatalomból való kiszorítását jelentő, a szociáldemokrata vezetők által elfogadhatónak tartott platform. Ezen pontok lényegében megegyeznek a tárgyalások eredményéről más forrásokból rendelkezésünkre álló adatokkal, a helyzet hangulatára jellemző eltérés csak a 2. pontnál tűnik fel. Más források szerint nem volt szó paraszttanácsról, hanem a polgárságnak és a parasztságnak a kormányzásba, a hatalomba való bevonásáról. Nem ismert, hogy Böhm jelentését ki olvasta fel. 23 F. W. Freeman kapitánnyal, a Dunabizottság budapesti megbízottjával Peyer Károly és Miákits Ferenc már májusban tárgyalást folytatott — a Kormányzótanács háta mögött — a proletárdiktatúra felszámolásáról, s egy esetleges szakszervezeti kormány alakításáról. Peyer utalása erre vonatkozott. Az üggyel a Kormányzótanács május 30-i ülésén (1. napirendi pont) foglalkozott. 24 Lengyel Gyula észrevehetően összeroppant, pánikba esett. A „mégis térjünk át" megfogalmazás — a helyzetből következően — a hatalomnak a szakszervezeti kormán v kezébe való átadására vonatkozik.
