Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 13 struccot (a kis átmérő miatt a patkó világosan ki sem vehető).

46 Könnyen lehet, hogy férjét utánozta ezzel; ugyanis Lajos királynak is volt olyan (a specialis nótárius vezetése alatt működő kancelláriai osztály okleveleinek a megerősítésére használt) pecsétje, amely ugyancsak pajzs nélküli pecsétmezőben patkót harapó struccot ábrázolt,

47 s így nem zárható ki, hogy Nagy Lajos más alkalmakkor is élt e sisakdísz jelvénnyel. Ugyanakkor ifjabb Erzsébet királyné — anyósát utánozva — kettős felségi pecsétje előlapját a trónon ülő királynéalak egyik oldalán sávozott-Anjou-liliomos pajzzsal, a másikon háromszögű pajzsban balra haladó lovas alakkal díszíti.

48 Ez a pecséthasználat ismét igen tanulságos, mert nemcsak az Anjou-ház magyarországi ága egészének eltérő motívumú jelvényrendszeréhez szolgáltat további adatokat hanem két ízben is, Lajos király és ifjabb Erzsébet királyné, azaz egy-egy személy esetében legalább kétféle címer, illetve sisakdísz jelvény egyidejű használatát bizonyítja ! De további változatként használt Lajos király olyan titkos pecsétet is, amely a sávozott-Anjou-liliomos pajzsmezőt és a sisakdíszként szereplő struccot (patkóval) együttesen ábrázolta.

49 (A teljesség kedvóért zárójelben itt kell megemlíteni azt az ezüst pecsétgyűrűt, amely a belgrádi Vármúzeum Ljuba Kovacevic féle gyűjteményében található, s amely gótikus pajzsban halféle alak ábrázolására enged következtetni,

50 s melyet, bár pajzsban szerepel, esetlegessége miatt nem tekinthetünk címernek.) Visszatérve az előző pecséteken látható struccokhoz: a pecsétnyomók vésésének technikai nehézségei miatt ezek nyomója jóval egyszerűbb megfogalmazásban, szerényebben készült el, mint az a díszes kivitelű, gyöngyökkel és rubinokkal ékesített, arany patkót harapó strucc, amelyet a neves német címerköltő, Peter Suchenwirt Nagy Lajos királyunk sisakdíszeként lelkendező hangon leír.

51 Úgy tűnik tehát, Nagy Lajos korára az uralkodó család három heraldikai jelvényt tekintett a magáénak: a vörös-ezüst sávozott mezőt a kék mezőben arany liliomokkal kombinálva, az ekkor már leginkább hármasívű talapzattal ábrázolt kettőskeresztet és végül az arany koronából két strucctoll közt növekvő, csőrével arany patkót tartó struccfej et. Ez utóbbi azonban — legalábbis az általunk eddig megismert anyagban — sohasem fordul elő címerpajzsban, így természetesnek tekinthető, hogy e fő szimbólumok kerültek a Nagy Lajos uralmának utolsó szakaszában festett Képes Krónika 1. oldalának (az la fóliónak) a díszes alsó keretébe is. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Képes Krónika miniátora(i) tisztában volt(ak) azzal, hogy a liliomok és a struccos sisakdísz csak az Anjou családhoz kötődnek: a régebbi történet illusztrálásánál ezekkel kombinált címer változatok sohasem fordulnak elő, annak ellenére, hogy a Krónikában a különböző királyi jelvényeket (címeres ruhákat, címerpajzsokat, címeres zászlókat) nemritkán elég következetlenül 46 1379: OL Dl. 6650, 1383: OL DL 7029. 17 1363: OL DL 5229., 1364: OL Dl. 41551., Kumorovitz L. Bernát: Osztályok, címek, rangok és hatáskörök alakulása I. Lajos király kancelláriájában. In: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk.: Székely György. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. (A továbbiakban: Kumorovitz, 1984), 299. — 300. p., Vö. Csapodi, 1964. 5. p. 48 1383: OL Dl. 39380. 49 Kumorovitz Bernát Lajos: A magyar pecsóthasználat története a középkorban. A Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői Szent Norbert Gimnáziuma Évkönyve. Budapest, 1944. (A továbbiakban: Kumorovitz, 1944.) II. tábla, 7. ábra; Kumorovitz, 1984. 301-302. p. 50 Kumorovitz, 1984. 315. p., 127. lábjegyzet. 51 Peter Suchenwirt vonatkozó sorait közli és idézi Bárczay, 1897. 393 — 394. p.