Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Varga János–Miskolczy Ambrus: Egy prefekt halála / 111–112. o.

Egy prefekt halála 119 Az a két dokumentum, amely a gyűlés első napján keletkezett, ugyancsak ezt tükrözte. Az egyik egy, Batthyány magyar miniszterelnökhöz címzett kérvény; aláírói — ilyen általános megjelöléssel — „az erdélyi románok". A petíció tartalmilag két részből áll. Az első a megszüntetni kért, vélt vagy tényleges sérelmeket és visszaéléseket fogja át, esetenként a sérelmeket okozó, illetőleg szenvedő személyek konkrét megnevezésével. A visszaélések közt az alábbiakat sorolja fel: a földesurak 20 évi robothátralék követelésével állnak elő, és ezeket napi 20 krajcárjával számítva szolgabírói végrehajtással veszik meg tegnapi jobbágyaikon; némelyeket, azt fogva rájuk, hogy allodiaturán élnek, robotra szorítják, a vonakodókat pedig 40 botütéssel sújtják és betömlöcözik; román közembereket és lelkészeket magyarellenes kijelentések vádjával szolgabírákkal pálcáztatják, bebörtönzik, javaiktól pedig megfosztják; a statáriumot csak a románok ellen értelmezik, magyarok bűntetteire nem alkalmazzák; a Laurian kiszabadítására Szebenbe ment örmónyszóki románok állatait és más ingóságait elkobozták; politikai vétkesség címén indoklás, illetőleg kellő nyomozás ós vádemelés nélkül, néha gyilkosokkal összezárva, börtönben tartanak egy sor románt, főleg lelkészt, és ott méltánytalanul bánnak velük; fogságban szenved még mindig Micas is, letartóztatása okát viszont nem hozták nyilvánosságra. A petíció másik része kívánságokat összegez. Ezek a következők: adják meg a románoknak a nemzetiséget és a nemzetiséggel „azonos" jogokat; a katonai eskü szövegében „a magyar nemzet függetlensége" kifejezést „a Magyarhon minden polgárai szabadsága" formulával cseréljék ki; és a románok is részesüljenek minden polgári jogban; a nép megnyerése végett szűnjék meg az újoncok összeírása és üldözése; a népnek a börtönökben szenvedő barátait bocsássák szabadon, az Oláhországba menekülteket pedig menlevél mellett hívják vissza; biztosítsák minden román személyi és vagyonbiztonságát; lépjen életbe Ferdinánd innsbrucki válaszának azon ígérete, hogy a románok képzettségük ós számuk szerint nyernek alkalmazást a közigazgatás minden ágában, és ebből következően 5--6 főispánt a románok közül nevezzenek ki; a tisztújítás minden megyében, különösen pedig a szász Királyföldön, a nép szabad választása útján történjek; a román püspökök térjenek vissza erdélyi megyéikbe, és egyházi gyűléseken világosítsák fel espereseiket mind a dolgok állásáról, mind az alkotmányos szabadságról; végül minden három-három megye képviselői — helységenként egy öreg és egy újonckorú fiatal — számára tartsanak népgyűléseket, és ott a nép barátai világosítsák fel őket az alkotmányos szabadságról, meg a katonáskodás új rendszeréről. A miniszterelnök a beadványt a képviselőházhoz továbbította, amely viszont a Palóczy László vezette kérvényi választmánynak adta ki véleményezésre. E választmány a nép megnyugtatása végett szükségesnek ítélte az elősorolt panaszok haladéktalan megvizsgálását és orvoslását, ezért azt javasolta, hogy a képviselőház a petíciót oly állásfoglalással küldje vissza Batthyánynak, amely szerint a kormány — a megterhelt Vayt mellőzve — a panaszok vizsgálatára és elintézésre rögtön küldjön Erdélybe egy bizottmányt, amelynek három tagja közül egy „ismeretes népszerű román" legyen. A kívánatokkal kapcsolatban a választmány rámutatott arra, hogy az újoncozásra vonatkozó román kérelem már teljesült a miniszterelnök azon rendelete által, hogy a katonák toborzással, ennek sikertelensége esetén sorshúzással állítandók ki. A többi kérelempontot illetően, amelyeket a választmány nézete szerint részben az uniós-bizottmány már megtárgyalt, és amelyek törvényhozási döntést igé-