Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Hiller István: Gondolatok és tapasztalások az Erdészeti és Faipari Egyetem Levéltárával kapcsolatban / 93–98. o.

» Az Erdészeti és Faipari Egyetem Levéltára 95 eredményeket tudott hamarosan felmutatni. Sajnos, a háborús események, majd a felszabadulás után következő gyakori átszervezések gyakorlatilag szétzilálták ezt a gondosan gyűjtött, őrzött és gyarapított anyagot. Az anyag felmérése az Erdészeti és Faipari Egyetemen korán megtörtént. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy az itt összegyűjtött és megőrzött, valamint kiegészített, továbbfejlesztett muzeális értékű anyag nagyobb része egyedülálló értékkel bír, éppen az intézmény jellegénél fogva, mint egyetlen erdészeti-faipari-geodéziai egyetemi gyűjteményi anyag. Az iratanyag nemcsak az egykori Selmeci Akadémia és utódintézményei számára felbecsülhetetlen értékű, hanem a magyar műszaki felsőoktatás és ezenkívül a magyar felsőoktatás története szempontjából nemzeti kincsünk egy részének tekinthető, illetve tekintendő. Sajnos, ez is megosztásra került, többször is. Az irattári, illetve levéltári anyag a Soproni Egyetemen (itt pedig fogadjuk el ezt a nevet az akkor éppen válófélben levő karok megjelölésére) 1955-ben került igen drasztikus szétválasztásra, nevezetesen akkor, amikor felsőbb utasításra a régi történelmi anyagot, pontosabban annak nagyobb részét átadták a területileg illetékes Soproni Állami Levéltárnak. Közben sok minden történt, vázlatszerűen sem sorolhatók fel az évszámok, események, történések. Annyit mégis ismernünk kell, hogy a történelmi gyűjteményeknek az egyetem falai között maradt nagyobb részét az önállósult Erdőmérnöki Kar, Erdőmémöki Főiskola, majd Erdészeti és Faipari Egyetem; kisebb részét — és főleg az újabb keletű anyagot — a Soproni Egyetemi Karok, illetve a megalapított Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolc székhellyel kezelte. A történelem úgy követelte, hogy több mint két évszázados közös múlt után a válásnak meg kellett történnie. Évtizedekig tartott az ebből származó ügyek rendezése. A történelmi könyvtári anyag ügyének megfelelő rendezése után a levéltári anyag ügyének rendezésére azután került sor, miután az érdekelt felek, Erdészeti és Faipari Egyetem (Sopron) és a Nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc) szaklevéltári jogot kaptak. A soproni utódintézmény 1984. szeptember l-jén kezdhette meg működését „Erdészeti és Faipari Egyetem Levéltára" megnevezéssel, mint szaklevéltár, a Művelődési Minisztérium által jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzat alapján. Az engedélyező, alapító okirat tartalmazza a következőket is: „Egyúttal megbíztam Közgyűjteményi Főosztályunk Levéltári Osztályát az Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint a Nehézipari Műszaki Egyetem közös jogelődjei által létrehozott iratok gyűjtőköri elhatárolásával, illetve az ezzel összefüggő kérdések rendezésével." 1986-ban ez is megtörtént. Erre még visszatérünk. Levéltárunk állományát nagyrészt az Erdészeti és Faipari Egyetem, valamint jogelőd intézményeinek valamennyi tudományos, oktatási, gazdasági, kulturális és szociális szervezeti egységében keletkezett iratanyag képezi — iktatott iratok és ezek segédkönyvei, hallgatói nyilvántartások: főkönyvek, államvizsga- és szigorlati iratok, oklevelek, osztályzati ívek; valamint tanácsülési, kari és osztályülési jegyzőkönyvek — továbbá a MÉM Erdőrendezési Szolgálattól származó jelentős számú (8473 kötet) archív erdőgazdasági üzemterv. 1986. december 31-én levéltári állományunk terjedelme 439 iratfolyóméter volt. Legrégebbi iratunk 1758-ból származik: az alsó-ausztriai cs. kir. kamara erdészeti ügyekkel kapcsolatos rendelete, Johann Joseph Freiherr von Mannagetta elnök sajátkezű aláírásával ellátva.