Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ember Győző: Az irattár / 55–82. o.

62 Ember Győző A régi irattárnak registratura antiqua volt a latin neve. A régi irattár kifejezést általában akkor használták, amikor valamely nagyobb terjedelmű irattárat két részre osztottak, és a régebbi részt így különböztették meg az iratképző ügyintézése során még folyamatosan, rendszeresen használt újabb résztől, az élő vagy kurrens irattártól. Előfordulhatott, hogy a régi irattár külön helyiségben kapott helyet, sőt az is, hogy szervezetileg is különvált az élő irattártól. A régi irattár kifejezés ilyenkor nemcsak anyagot, hanem épületet vagy helyiséget, valamint intézményt is jelentett. A régi irattárból olykor levéltárat szerveztek, mint intézmény átmenet lett az irattár és a belőle szervezett levéltár között. A feudáliskori központi magyar kormányhatóságok közül ez történt a pozsonyi magyar királyi kamaránál, amelynek irattára régi részét, a registratura antiquát levéltárrá, archívummá szervezték át. A feudáliskori Magyarország két másik nagy kormányhatóságánál, a királyi udvari kancelláriánál ós a királyi helytartótanácsnál, az irattárat meghagyták egyetlen intézménynek, levéltár szervezésére sem került sor. Ennek ellenére olykor levéltáraknak is nevezték ezeket a nagy terjedelmű irattárakat, amelyeknek szinte teljes anyaga történeti, azaz levéltári forrásértékkel rendelkezett. Azon az alapon, hogy az irattárak milyen utat tesznek meg, amíg levéltári intézmény őrizetébe kerülnek, az irattáraknak két típusát különböztethetjük meg, az átmeneti és a végirattárat. Az átmeneti irattárból az iratok, mielőtt levéltári intézmény őrizetébe jutnának, még egy másik, esetleg több más irattárba kerülnek. Valamely szerv élő irattára, ha anyaga a régi irattáron át kerül levéltárba, átmeneti irattárnak minősül. A végirattárból az iratok nem valamely más irattáron át, hanem közvetlenül jutnak levéltári őrizetbe. Amikor a magyar királyi kamara régi irattárából levéltárat szerveztek, a kamara élő irattárai átmeneti irattárakból végirattárak lettek, nem a régi irattáron át, hanem közvetlenül kerültek a kamara levéltárába. Azon az alapon, hogy valamely irattár valamely iratképzőnek teljes iratanyagát, vagy annak csak egy részét tartalmazza, vagy esetleg több iratképző iratait őrzi, többféle irattártípust különböztethetünk meg. Az irattárat 3 esetben nevezik központinak: 1. Ha az iratképzőnek csak egy irattára van. 2. Ha az iratképzőnek vannak részirattárai is, de végül minden irata egy irattárba, a központiba kerül. 3. Ha több iratképzőnek egy közös irattára van. A második esetben a részirattárak átmenetiek, a központi pedig végirattár. A harmadik esetben a központi irattárat iratközpontnak, vagy átmeneti levéltárnak is nevezik. A központi irattár kifejezés egyaránt jelenthet irattári anyagot, épületet vagy helyiséget és intézményt. A központi irattárak speciális típusa az iratközpont, amely azonban a magyarországi fejlődésben nem alakult ki. Több iratképzőnek közös központi irattára, amely azonban levéltári szervezetben működik. Rendszerint valamely, olykor több levéltári intézménnyel van kapcsolatban. Átmeneti irat-